Anyák napjára

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha a kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!
Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.
Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.
“Anyu, anyu! Anyu!”
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.
“Anyu! Anyu! Anyu!”
most is kiabálom.
Most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.
Csak látni akarlak,
anyu, fényes csillag;
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.

Az Isten elhatározta, hogy megteremti az édesanyát. Már egy hete bajlódott vele, amikor megjelent egy angyal és így szólt: 
- Ezzel vesztegettél el egy egész hetet? 

- Igen. De olvastad-e a megrendelőlapot? Mosható legyen, de ne plasztik anyagból. 180 alkatrészből álljon és mindegyik cserélhető legyen, kávéból és az elöző napok maradékából éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyitson, és legalább hat pár keze legyen. 

Az angyal hallgatta, és hitetlenkedve rázta a fejét: 
- Hat pár? 
- Nem a kezek megteremtése a nehéz - mondta az Isten -, hanem az a három pár szem, amellyel egy anyának rendelkeznie kell. 
- Olyan sok? 
A jó Isten bólintott. - Az egyik pár azért kell neki, hogy csukott ajtón keresztül is megláthassa, hogy mi történik amikor beszól: "Mit csináltok?" és azt a választ hallja, hogy "semmit". Egy másik szempárra a fej hátsó részén azért, hogy észre vegye, amit nem kell látnia. A harmadikra pedig azért, hogy mikor gyermeke valami rosszat tett, szemeivel közölhesse: "Mindent tudok és éppen ezért melletted vagyok." 

Uram - szólt az angyal, enyhén megérintve a karját -, ma már eleget dolgoztál, térj nyugovóra, holnap is lesz nap. 

- Sajnos nem tehetem - szólt az Úr -, már majdnem befejeztem. Elkészült egy édesanya, aki magától meggyógyul, ha beteg, aki tud hat ember számára ebédet készíteni egy fél kiló darált húsból. 

Az angyal kiváncsian körberepdesi a minta-anyát és sóhajtva megjegyzi: - Túl gyöngéd. 
- De mindennek ellen tud állni. Neked halvány fogalmad sincs mit tud egy édesanya elviselni - szólt az Úr. 
- Tud gondolkodni? 
- Nemcsak hogy gondolkodni tud, hanem annyira ügyesen használja az értelmét, hogy még a kompromisszumra is képes - állította az Úr. 

Akkor az angyal közelebb hajolt a modell-anyához és az egyik ujját végig húzta az arcán. 
- Itt van valami ami fölösleges - szólt az angyal. 
- Nem fölösleges ott semmi - szólt az Úr -, az egy könnycsepp. 
- Hát az meg mire jó? 
- Azzal lehet kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, a magányt és a büszkeséget. 
- Te egy lángész vagy! - kiáltott fel az angyal. 

Finom melankóliával válaszólt az Úr - Megvallom az igazat, a könnyet nem én teremtettem! 

Ha a könnyet nem az Isten teremtette, miért erőszakoljuk mi mások szemébe?  

Juhász Gyula: Édesanyám

A Tisza partján él egy özvegyasszony; 
Szeméből könnyet egyet se fakasszon 
A nyomorúság, a gond és a bánat: 
Ó áldd meg Isten, édes jó anyámat! 

A Tisza partján él egy özvegyasszony... 
Tudom, hogy bút hoz néki minden alkony, 
Mert ő a jóság, szenvedés, a bánat: 
Holtig siratja édes jó apámat!

Korál : Anyám, vigasztalj engem - dalszöveg

Legszebb éveimben, míg gyermek voltam még,
és azt hittem, hogy mindig kék az ég,
anyám minden éjjel megfogta kezem,
és az életről mesélt.

Lassanként felnőttem, és más ember lettem.
Eltévedt az égen a csillagom.
Elzárták a napot súlyos ködök mögé.
Fáj és bánt minden, nagyon.

Befalazott engem a sűrű, sűrű csönd.
Könnyek között rejtem arcomat.
Anyám lenn a földben földdé változott.
Így talán boldogabb.


Elzárták a napot súlyos ködök mögé.
Eltévedt az égen a csillagom.
Eltemetve élek, és félek mindenkitől.
Fáj és bánt minden, nagyon.

Anyám, anyám ébredj, és vígasztalj engem.
Oltsd el a tüzet égő lelkemben.
Anyám, anyám ébredj, és vigyél magaddal.
Kérlek, vigyél magaddal.
Anyám, anyám ébredj, és vígasztalj engem.
Oltsd el a tüzet égő lelkemben.
Anyám, anyám ébredj, és vigyél magaddal.
Kérlek, vigyél magaddal.

Bródy János : Mama, kérlek - dalszöveg

Mama, kérlek, meséld el nekem
Hogy milyen volt az élet nélkülem
Gondoltál rám, mikor azt tervezted el
Hogy mi lesz majd, ha nagy leszel

Mama, kérlek, meséld el nekem
Hogy hogyan kezdődött az életem
Véletlen volt, vagy számítottál rám
Azon az édes éjszakán

Hisz jól tudod, nem kértelek
Nem kértem tőled az életet
S még mielőtt majd egyszer meghalok
Még tudnom kell, miért vagyok

Mama, kérlek, meséld el nekem
Hogy milyen volt az első szerelem
Érezted azt, mikor Téged elhagyott
Milyen jó, hogy én még nem vagyok.

Mama, kérlek, azt mondd meg nekem
Akartad-e azt, hogy így legyen
Én azt hiszem, hogy véletlen csupán
Hogy éppen ő az én apám

Hisz jól tudod, nem kértelek
Nem kértem tőled az életet
S még mielőtt majd egyszer meghalok
Még tudnom kell, most miért vagyok

Mama látod zavarban vagyok
Most megint egész másra gondolok
Hisz itt vannak már, az újonnan érkezők
A nagymamát is kikérdezők

Hát mama kérlek, gondold meg jól
Hogy mit mesélsz majd, a régi dolgokról
Hisz jönnek ők, s újra kérdezik
Mit mondunk el, majd Ő nekik.
Mit mondhatunk, ha kérdezik?
Mit mondhatnánk...