• Népi kalendárium

    Népi kalendárium 

      Január - Fergeteg hava, Boldogasszony hava

     

     

    Január 1. Újév

    Január hónap elnevezése latin eredetű, nevét a római Janus istenről kapta, aki a kezdet, a kapu, a határkő istene volt. Januárt nevezték Boldogasszony havának, és Télhónak is. Január elseje, Újév napja, mint évkezdet minden népnél szerencsevarázsló és gonoszűző nap. A napot vidámság, evés-ivás jellemzi, elmaradhatatlanok az újesztendei jókívánságok. A falvakban főként a gyermekek járják köszöntőversikékkel a házakat, de a felnőttek is meglátogatják egymást egy-egy újévi koccintásra.

    Újév napjához rengeteg időjóslás kapcsolódik: például ha nincs fagy januárban, meghozza azt március és április. Sok jóslás fűződik az úgynevezett elsőhöz: az első újévi látogató lesz a lány férje, amivel először foglalkozik az ember, azt fogja egész évben csinálni.

    Január 6. Vízkereszt

    Vízkereszt, vagy a karácsonyi háromkirályok napja tulajdonképpen a karácsonyi ünnepek zárónapja. Ezen a napon szokás utoljára meggyújtani a gyertyákat a karácsonyfán, ekkor bontják le a fát. A nap összetett jellegű keresztény ünnep, amelynek fő tárgya a kis Jézus imádására keletről Betlehembe érkező "három királyok" (napkeleti bölcsek) tisztelete, második vonása Jézus Krisztusnak a Jordán folyó vizében való megkeresztelkedésének megünneplése, harmadik vonása pedig az úgynevezett kánai menyegző csodájáról, a víz borrá változtatásáról való megemlékezés.

    A csillag által vezetett bölcsek ajándékai közül az arany és a tömjén is azt fejezi ki, hogy Jézust Istennek kijáró tisztelettel övezték. Harmadik ajándékuk, a mirha, amely az ókorban elterjedt elképzelés szerint a tejképződést segíti elő, azt a tanítást fejezte ki, hogy Jézus, aki valóságos Isten, egyben valóságos ember is. Sok helyen népszokás a csillagozás vagy a háromkirályok járása, ami hasonló a betlehemezéshez, csak kevesebb benne a párbeszédes forma. Legfontosabb kelléke természetesen a csillag, amely a három királynak mutatta az utat Betlehembe. A csillagot egy rúdon viszi a fehérbe öltözött három király egyike. A királyok közül Boldizsár arcát bekormozzák, hogy szerecsen voltát jelezzék. A másik két király Gáspár és Menyhért voltak. A csillagozók sorba veszik a házakat, verset mondanak, amiért élelmet és pénzt kapnak a házigazdától.

    E naptól kezdve szenteli a vizet a keleti egyház, a középkortól pedig a nyugati egyház is. A víz megkereszteléséből, (megszenteléséből) ered a magyar vízkereszt elnevezés. A liturgikus vízszentelést vízkereszt vigíliáján végezték a templomban, de haza is hordták meghinteni vele a házat, a gonosz szellemek ellen. Ezen kívül hittek gyógyító hatásában, mely mindenféle betegségre jó volt, de használták a mezőgazdaság és állattartás területein is. A víz és tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés. Az ajtóra vagy a szemöldökfára felírják az évszámot és alá a három király nevének kezdőbetűit: G+M+B.

    Vízkeresztkor szentelt vízzel megszentelik az udvart, az ólat, lakást, hogy megvédjék az ott élőket, embert, állatot a rossztól, a gonosztól. A családtagok még isznak is a szentelt vízből. A többit pedig elteszik, mert gyógyítóerőt tulajdonítanak neki ők is, mint mások is. A karácsonyi búzának a felét a kútba dobják, másik felét pedig a jószágok kapják, mert ennek is gyógyereje van.

    Vízkereszttel kezdődik a farsang, ami a fiatalok és az idősek számára egyaránt a vidám összejövetelek, tréfás játékok időszaka.

    Január 13. Veronika napja

    Topolyán és általában mindenütt azt tartják az évtizedes tapasztalatok alapján, hogy ez az év leghidegebb napja.

    Január 17. Remete Szent Antal napja

    Remete Szent Antal (i.sz. 250) szerzetes volt, akit a háziállatok védszentjeként tiszteltek. A középkorban előfordultak járványszerű mérgezések, melynek tünetei hasonlítottak az orbáncéhoz. Szent Antal tüzének nevezik az orbáncot és az ehhez hasonló mérgezést. A betegeket imádságokkal, ráolvasással próbálták gyógyítani. Az ehhez kapcsolódó hiedelmek a hitújítás korában elhalványultak, de később újra éledtek Páduai Szent Antalként.

    Január 18. Piroska

    Piroska napjához fűződik a mondás: "Ha Piroska napján fagy, negyven napig el nem hagy".

    Január 20. Fábián és Sebestyén napja

    Január 20-án ünnepeljük Fábián és Sebestyén napját. Szent Fábián a 3. században élt, egy ideig pápa is volt. Szent Sebestyén ókeresztény vértanú, római császári testôrparancsnok volt, akit keresztény hite miatt 298-ban Diocletianus császár kivégeztetett. Ô a polgári lövészegyletek, a nyilasok és puskások védôszentje. A hagyomány szerint ez az elsô tavaszébresztô nap, ekkortájt kezdenek a fák mézgásodni, nedvet szívni.

    Az ország Sebestyén-kultusza a pestisjárványokkal, a jószágvésszel függ össze. Amikor a járványok kialakulnak a nép hozzá imádkozik.

    Január 21. Ágnes napja

    Ágnes napja varázslónap. Topolyán, ha kivezetik az istállóból a lovat e napon, összeszedik a patájából kihulló trágyadarabokat, a tyúkok fészkébe teszik, hogy sokat tojjanak, majd később elkotoljanak, és jó kotlók legyenek.
    Időjárásjósló nap, a régiek megfigyelése szerint, ha ezen a napon derült az idő, akkor jó termés lesz az évben. E napon böjtölve, és néhány egyéb előírást követve a lányok megálmodhatják jövendőbelijüket. (Szent Ágnes)

    Január 22. Vince napja

    A szőlősgazdák egyik védőszentjének napja. Népi megfigyelések szerint olvadás esetén jó bortermésre lehet számítani, ezt egy mondás is kifejezi: Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince.

    A drávaszögi falvakban ún. vincevesszőt vágtak, amit a szobában vízbe állítottak. A kihajtott vesszőkből jósolták meg a következő év termését. A gazdák szerint ezen a napon sok bort kell inni, hogy bő legyen a termés. Az időjárás is meghatározó volt, például szép, napos idő esetén jó bortermést reméltek, rossz idő esetén viszont rossz bortermést jósoltak.

    Bálint Sándor néprajzkutató említi, hogy Vincét "ősidőktől kezdve úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmait és előkészíti a lassan közeledő tavasz útját. Nevének a vinum=bor szóval rokon hangzása magyarázza, hogy a szőlőművesek Vince névnapjának időjárásából a következő bortermésre szoktak jósolni." Vince a szőlősgazdák napja, többfelé vidáman ülik meg ünnepét, mert azt tartják, hogy ez a nap a "szőlővessző pálfordulója".

    Hetekkel előbb megbeszélik a gazdák, kinek a szőlejében ülik meg a Vincét. A megbeszélt napon szalonnát, kolbászt, hurkát, kenyeret csomagolnak, és szánkón a hegyre mennek a legtávolabbi szőlőbe. Mulatozás közben természetesen a borosüveg is kézről kézre jár. Evés után gömböcöt (lásd: Kisgömböc meséje) akasztanak egy tőkére, hogy a gömböchöz hasonló nagyságú fürtök teremjenek. Mielőtt hazamennek, vincevesszőt metszenek, és nótaszóval vonulnak haza a dombról.

    A szőlővesszőket a meleg szobába öblös szájú üvegbe helyezik. Ha ezek kihajtanak, akkor nem fognak elfagyni a szőlőszemek. Vince időjárását mindenütt figyelemmel kísérték a szőlősgazdák. (Szent Vince)

    Január 25. Pál napja

    Ezt a napot pálfordulónak is nevezik, arra a bibliai történetre utalva, mely szerint a Jézust üldöző Saul ezen a napon tért meg, és innentől Pál apostol néven emlegetik.

    Pál fordulása termésvarázsló -, de főleg jósló nap. A szép, derült idő sokfelé azt jelentette, hogy még hosszan tartó hidegre lehet számítani. Általános hiedelem szerint Pál fordulásakor a tél ellenkezőjére fordul, vagy jégtörő, vagy jégcsináló lesz. Ha az ember meglátja az árnyékát, hosszú télre kell számítani. Az állatok is jelezték e napon az időt. A medve ugyanis, ha e napon kijön a barlangjából, jó idő lesz.

    Termésjósló jelek is felfedezhetők e napon. Az egész napi jó idő pl. jó termést jelent. "Ha Pál napján fúj a szél, szűk szénatermés várható." Ha ez a nap ködös, az a jószág pusztulására figyelmeztet.

    Topolyán nem elégedtek meg a regulák jóslataival, ők maguk vallatták meg a jövőt. Pálpogácsát sütöttek. Életkor szerinti nagyságban annyi pogácsát készítenek, ahány családtag van. Mindegyik pogácsába egy-egy lúdtollat tűztek. Ha sütés közben valaki pogácsáján megégett a toll, akkor halál várt rá az évben, ha pedig megpörkölődött, akkor valami betegség leselkedett az illetőre.

     

     

    Február - Jégbontó hava, Böjtelő hava

     

     

    Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony

    A régi rómaiaknál tavaszkezdő nap volt. Nagy ünnepséget rendeztek, a lupercaliát. A Plútótól, a sötétség istenétől elrabolt gabonaistennő, Ceres keresésére indultak a gyertyás-fáklyás körmenettel. A keresztény egyház azután gyertyaszentelő ünneppé szelídítette az ünnepet. A szentelt gyertya pedig egészség-, szerencsevarázsló eszközzé vált.

    Ezen a napon (a római katolikus egyház) Szűz Mária megtisztulására emlékezik. A templomok körül körmenetet tartottak, és közben zsoltárokat énekeltek. Nagyon fontos dolog volt a gyertyaszentelés. A szentelt gyertya Krisztus jelképe. A gyertya méhviasza Jézus tiszta teste; a viasz alatt való bél, az ő ártatlan szent lelke, a tűz pedig a világosság az ő istensége. A szentelt gyertya már az ókeresztény korban Krisztus jelképe: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson. Úgy tartották a gyertya megvédi a gonosz szellemektől a csecsemőket, a betegeket, a halottakat. Nagyobb ünnepeken is meggyújtották a szentelt gyertyákat.

    Ehhez a naphoz kapcsolódik az a hiedelem is, miszerint ha ezen a napon kisüt a nap, és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még negyven napig tart a tél.

    Február 3. Balázs napja

    Balázs napja egészség-, termésvarázslás, gonoszűzés, madárűzés, időjárásjóslás és főként a gyermekek balázsjárásának napja.
    Szent Balázs püspök és vértanú eredetileg orvoslással foglalkozott - nevéhez sok csodás beteggyógyítás fűződik. Legtöbbet emlegetett tette egy özvegyasszony halszálkától fulladozó gyermekének megmentése. Az asszony hálából ételt és gyertyát vitt a szent életű püspöknek. Ennek emlékére van a Balázs-áldás vagy balázsolás, amikor a pap két gyertyát tart a hívők álla alá, és e szavak kíséretében: „Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged Isten a torokbajtól és minden más betegségtől” – megáldja őket.

    Szent Balázs a középkorban a diákoknak egyik kedvelt védőszentje volt, napját fényesen megünnepelték. Innen ered a balázsjárás, az iskolásgyermekek házról házra járó, adománygyűjtő, iskolába toborzó, köszöntő szokása. Kisbodakon (Moson vm.) Balázs napján 10-12 éves gyermekek fehérbe öltöztek (fehér gatya, ing), fejükön koronaszerű papírcsákót viseltek, a Balázs püspököt megszemélyesítő gyermeknek püspöksüvege volt. A játékban tízen szerepeltek: az elöljáró, a püspök, a generális, a kapitány, az orvos, a zászlótartó, a kiskatona, az őrmester, a káplár és a paraszt. A játék Szent Balázs dicséretével és az ajándék megköszönésével fejeződött be. A perselybe összegyűjtött pénzt az iskola vagy a templom céljaira fordították, az ajándékképpen kapott tojást eladták, a szalonnát megették.

    A Nógrád megyei Mátraszelén a balázsolók ezt a köszöntőt énekelték:
    A Szent Balázs doktorunknak, hogy ma vagyon napja,
    Többször is, hogy megérhessük, az Úristen adja!
    Kérjük ajándékát, a Szent áldomását,
    Távoztassa mindnyájunknak torkunknak fájását!

    Február 5. Ágota napja

    E naphoz általános vélemény szerint gonoszűző hagyomány tapad. Körülsöprik a házat, az ólakat, hogy kiűzzék a háziférgeket, bogarakat. Most van az ideje a tavaszi munkák megkezdése előtt, hogy megszabaduljon az ember, az állat a házban elszaporodott, bajt, betegséget terjesztő, kárt okozó férgektől, bogaraktól. (Szent Ágota)

    Február 6. Dorottya napja

    Időjárásjósló-nap. Ilyenkor már némi enyhülés tapasztalható. Az Ágotától megszorított időjárást, a hideget Dorottya tágítja, azaz enyhíti.

    Február 10. Skolasztika napja

    Skolasztika vagy középkori alakjában Kolos napja termőnap. Általános szokás, hogy ezen a napon szedik, gyűjtik az oltóágat. A most szedett és gondosan eltett oltóággal oltják majd a gyümölcsfákat gyümölcsoltókor.

    Február 12. Eulália napja

    Szlavóniában a földművesek az évszázados tapasztalatok szerint úgy vélik, sőt biztosak benne, hogy az ekkor vetett mag jó termést hoz. Éppen ezért - ajánlják - igyekezzék is mindenki kihasználni az alkalmat.

    Február 14. Bálint napja

    Balánt napján ha hideg, száraz az idő, akkor jó lesz a termés. Az ország különböző részein más-más hiedelem kötődik ehhez a naphoz.

    Bálintot főleg a nyavalyatörősök és a lelkibetegek tisztelik. Az ünnep modern formája Angliából indult a XV. században, és a XIX. században már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek ezen a napon.
    Belgiumban, Angliában, Észak-Amerikában a szerelmesek napja (Valentin), Németországban viszont szerencsétlen napnak számít.

    Február 15. Fausztinus napja

    A doroszlóiak már nekifognak a gyümölcsfák nyeséséhez, rendezkednek a szőlőskertben, gyümölcsösben, mert jó termést várnak a korai nyeséstől, munkától.

    Február 16. Julianna napja

    Julianna ókeresztény vértanú volt. A néphagyomány Júlia napjától az idő melegebbre fordulását várja. Ha mégis havazik aznap, akkor "bolondoznak a Julisok", vagy megrázzák a dunyhájukat.

    Február 19. Zsuzsanna napja

    Zsuzsannát hamis vád alapján házasságtöréssel vádoltak. Ehhez kapcsolódik a "Zsuzsanna-játék", mely többszerplős népi játék, és amelyben Zsuzsanna történetét játszák el. A népi hiedelem szerint, ha ezen a napon megszólal a pacsirta akkor közel a tavasz, már nem kell számítani nagy havazásokra. A pásztorok úgy tudják, hogy Zsuzsanna leginkább rápisil a hóra, és az elolvad.

    Február 22. Üszögös Szent Péter napja

    Félreértés alapja az üszögös. Az üszékössége változott üszögössé. Ezen a napon nem végeznek semmilyen munkát, mert a hiedelem szerint szerencsétlen nap, és minden, amibe belefognak üszkös lesz. Azt tartják, hogy amilyen ezen a napon az idő, olyan lesz József napkor is.

    A név keletkezését Csefkó Gyula próbálta megfejteni. Az egyházi használatban lévő Pétörnek ü székössége = Péter székfoglalása, püspökké választása szószerkezetből vált a népnyelvben Üszögös Szent Péter - értelmesebbé téve a prédikációk során hallott szószerkezetet. A Winkler-kódexben (1506) szerepel először Üszögös Szent Péter.

    Február 28. Román napja

    E nap estélyén Székelykevén egyesek tüzet raknak az utcán, és átugrálják, hogy egészségesek legyenek, legyen végre szép idő. A tűzrakók, ugrálók nem csak férfiak, hanem fiatal menyecskék.

    Február 24. Mátyás napja

    Február 24-én van Mátyás apostol ünnepe. Érdekes az ehhez a névhez fűződő Jégtörő jelző magyarázata. A középkorban szokásos volt a szenteket jellemző tárgyakkal ábrázolni, hogy az egyszerű, írástudatlan hívek is rájuk ismerjenek. Így ábrázolták Szent Mátyást vértanúságának eszközével, a bárddal. (Az apostolt Jeruzsálemben lefejezték.) A néphit az idő lassú enyhülését, a hó olvadását kapcsolatba hozta az apostollal, aki megkönyörül az embereken, és bárdjával megtöri a jeget, elűzi a hideget. Közismert időjárási regula fűződik ehhez a naphoz: "Ha Mátyás jeget talál, akkor töri, ha nem talál, akkor csinál".

    Húshagyó kedd

    Ezen a napon ér véget a vízkereszttől tartó farsangi időszak. A fonóházi mulatozások húshagyó keddig a farsang végéig tartottak. Erdélyben az utolsó fonóházi összejövetel a fonóvégzés felért egy kisebb lakodalommal. Ilyenkor tésztát sütöttek, italt vittek, töltött káposztát főztek. Erre az estére az asszonyok elhívták férjeiket is, akik zenészeket fogadtak, és hajnalig tartott a tánc. Ezt követően azután az egész falut megmozgató nagy népi mulatsággal, a farsangtemetéssel búcsúztatták az elmúlt vidám heteket.

    A farsangtemetés legfontosabb kelléke a telet jelképező szalmabábú, amit ingbe, gatyába, lájbiba öltöztetnek, zoknit húznak a lábára, kalapot tesznek a fejére és a halottsiratáshoz hasonlóan rettenetes zokogás, jajveszékelés közepette elsiratnak. A sirató asszonyoknak öltözött férfiak fejüket bekormozva álarcban, hosszú fekete szoknyában gyászolják "az elhunytat" miközben a rangos hétköznapi ruhát öltött halottvivők kezét lábát megfogva végighurcolják a falun.

    A menet élén halad a "pap" a "kereszttel", ami általában egy - aszalt szilvával, pattogatott kukoricával, szalagokkal - feldíszített gereblye, a két zászlóvivő vállukra vetett - mogyorófaboton vöröshagymafüzérrel körbetekert káposzta - "zászlóval". A menetet a falubéli gyermeksereg és a muzsikások követik utcáról utcára, miközben a főszereplő a siratóének szövegének megfelelően hajladozik, letérdepel, lefekszik a halottvivők kezében. A siratóasszonyok a falun végig magasztalják a szalmabábút, dicsérve hibáit, leszólva erényeit. A nagyobb hatás kedvéért egy-egy ház előtt elhaladva "felmagasztalják" az ottlakókat színesen elmesélve ismert történeteiket.

    A pap és kántor a tényleges temetésen, a bábú égetésén hallatják hangjukat, a kenetteljes gyászbeszéd és "zsoltáréneklés" során. A menetet, kecskék gólyák követik ugrándozva. Belecsípnek a járókelőkbe, megkergetik a lányokat. Közben a szalmabábú "özvegye" talpig fekete gyászban zokogja el fájdalmát. Miután az elhunytat kellőképpen elsiratták, a falu végén kiráncigálják ingéből gatyájából és a halom szalmát meggyújtva énekelnek, táncolnak. A faluba visszatérve a kocsmában, majd este a farsangi bálban folytatják a vígságot.


    Böjti időszak - Hamvazószerdától húsvétig

    A böjt kezdetének elnevezései: hamvazószerda, szárazszerda, böjtfogadószerda. Az e nap után következő csütörtökön, az úgynevezett csonkacsütörtökön még el lehetett fogyasztani a maradékot. A szlavóniai Kórógyon mondogatták: "Inkább a has fakaggyon, mintsem az étel megmaraggyon". A hívő római katolikusok hamvazószerdától húsvétvasárnapig - kivéve csonkacsütörtököt - nem ettek húst és zsíros ételeket. A farsang három utolsó napja: farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd. A legtöbb népszokás ezekben a napokban volt.

    A farsang jellegzetes étele a fánk, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak, pl. a Szerémségben azért sütötték, hogy a vihar ne vigye le a háztetőt. Ugyancsak kedvelt étel ilyenkor a rétes, pl. a Bács megyei Topolyán szerencsét hoz, ha jól nyúlik. Általában a sok étel fogyasztásától a következő év bőségét remélték.

    A nagyböjt a római katolikus egyházban a húsvéti előkészület ideje, böjtöléssel, egyházi és népi ájtatosságok végzésével. Jézus negyven napi böjtölésének és kínszenvedésének emlékére tartják. A negyven napos böjt a VII. századtól vált szokássá, 1091-ben II. Orbán pápa iktatta törvénybe. Hamvazószerdától húsvétvasárnapig tart, utolsó előtti hete a virághét, amely a virágvasárnappal zárul. Ezt követi a húsvétvasárnapig tartó nagyhét.

    A húsvét mozgóünnep, melynek időpontját 325-ben a niceai zsinat a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő holdtölte utáni első vasárnapban állapította meg, így a húsvét március 22-e és április 25-e közötti időre eshet .

    A nagyböjt első napjának - hamvazószerda, böjtfogadószerda stb. - elnevezése utal egyrészt az e naphoz kötődő hamvazás egyházi és laikus szokására, másrészt jelzi a böjt kezdetét. A templomban a mise után az elmúlt évi szentelt barka hamuját a pap megszenteli, és keresztet rajzol a hívek homlokára: "Emlékezzél ember, hogy porból vétettünk, porrá leszünk!". A hamuszórás, a hamuhintés a bibliai bűnbánat ősi jelképe, egyházi szertartásként a XII. századtól vált általánossá.

    Böjt idején tilos volt a lakodalom, bál, mindenféle zenés, hangos mulatság. Böjtben gyóntak, áldoztak, a haragosok igyekeztek kibékülni. A nagyböjti bűnbánati időben a lányok és menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhákat viseltek. A nagyböjtben a hívő katolikusok húst, zsíros ételeket nem ettek, olajjal, vajjal főztek. Sokáig a tej és a tojás evését is tiltotta az egyház, csak a reformáció terjedésével enyhült annyira a böjti szigor, hogy a XVII. század elejétől a pápa engedélyezte a tejes ételek és a tojás fogyasztását. Volt, aki csak napjában egyszer evett a nagyböjt egész ideje alatt, ezt nevezték negyvenelésnek. Az egyház az 1920- as években már csak a hamvazószerdát, a pénteki napokat és a nagypéntektől nagyszombat délig terjedő időt írta elő szigorú böjtnek, amikor csak egyszer lehetett jóllakni, és nem volt szabad húsfélét fogyasztani.

    Böjtben jellegzetes ételeket ettek, ilyen a cibereleves. Többféle alapanyagból készülhetett, például korpából. Nagy cserép- vagy faedénybe rozs- vagy búzakorpát tettek, s arra forró vizet öntöttek. A néhány nap alatt megerjedt korpáról a savanyú levet leszűrték. Kölest, hajdinát, kukoricát főztek bele, majd liszttel, tejföllel behabarták. Az aszalt gyümölcsből főzött savanyított levest is ciberének nevezték. Ezenkívül a böjt idején általában kenyeret, halat és száraz növényi eledeleket ettek.

     

     

    Március - Kikelet hava, Böjtmás hava

     

     

    Március 1. Albin napja

    Székelyeink Baba Marta-napnak is emlegetik e napot. Azt tartják, ha Baba Marta mérges, azaz március első napja rossz időt hozott, akkor még kellemetlen, rossz időjárást várhatunk.

    Március 4. Kázmér napja

    Baranyában úgy vélekednek, hogy most kell tenni róla, hogy a patkányok kitakarodjanak az istállóból, esetleg a házból, ha már oda is befészkelték magukat.

    Március 9. Franciska napja

    Azt tartják a bácskai meg a baranyai öregek, hogy amilyen időjárás uralkodik Franciska napján, olyan lesz egész márciusban.

    Március 10. 40 vértanú napja

    Időjárásmutató nap. Azt állítják az időjárást figyelő földművesek és pásztorok, hogy e nap időjárása 40 napig tart. Különösen az e napi hideg, fagy okoz gondot, mert ha fagy 40 vértanú napján, még 40 napig várhatjuk a zord időt.

    A magyar nép a tennivalóit a csillagokhoz igazította, főként a Nap és a csillagok egymáshoz viszonyított helyzete volt meghatározó. A munkákat is negyvennapos ciklusokban számolták, alapul véve a Napot, ami mintegy negyven napra homályosítja el a nappálya mentén lévő csillagok fényét. A népi parasztkalendárium negyvenes napjai az időjárás meghatározásban fontos szerepet játszó napok, melyeket követő negyven nap időjárásáról adtak felvilágosítást. Ilyenek például: vízkereszt (január 6.), Pál fordulása (január 25.), gyertyaszentelő (február 2.), a negyven vértanú (március 10.), József (március 19.), Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.), Medárd (június 8.).

    Március 12. Gergely napja

    Gergely napja a középkorban sokfelé tavaszkezdő, melegváró nap a Juliánus-naptár szerint a tavaszi napéjegyenlőség napja volt. A naphoz kapcsolódó legismertebb népszokás a gergelyjárás, az iskoláskorú gyermekek országosan ismert, színjátékszerű játéka. Az egyház I. Gergely pápát, az iskolák alapítóját ünnepli. A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban. Elsősorban köszöntő, adománygyűjtő célja volt. A diákok ezekből az adományokból teremtették meg a tanulásukhoz szükséges anyagi feltételeket. Ezen a napon vetélkedőket, diákpüspök-választást és felvonulásokat rendeztek.
    Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. Ismert mondás, miszerint ha ezen a napon esik a hó: "Megrázza még szakállát Gergely." Régen e napon a honti gyerekek acélt és tűzkövet tartva kezükben így köszöntöttek: "acélt hoztam, tüzet ütöttem kegyelmeteknek". Az acélt úgy dobták a földre, hogy az egy darabig forogjon; a tavaszba forduló napot idézték vele. Zalaszentbalázs szőlősgazdái szerint az e napon metszett tőkéről sok bort szüreteltek. A sióagárdiak ekkor metszették szőlőjük sarkaiban "őrködő" négy tőkét. Névünnepe vetőnapnak számított búzára, rozsra, hüvelyesekre és palántás növényekre.

    Március 18. Sándor napja

    Az első meleghozó nap. A népi tapasztalat Sándor, József és a hivatalos tavaszkezdés, Benedek napjához fűződő hiedelmet így fogalmazza meg: "Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget." (Ám ha üres ez a zsák, nem kapod csak a harmadát - fűzik hozzá a Muravidéken.)

    Március 19. József napja

    A gyermek Jézus gondviselőjének, Józsefnek az ünnepe. A három jeles nap közül (Sándor, József, Benedek) szokásokban és hiedelmekben a leggazdagabb József napja. E naphoz fűződik az időjárás - és természetjóslás, sőt a haláljóslás is. Ezen a napon érkeznek a fecskék. Ide kapcsolódik ez a kedves mondás: "Fecskét látok, szeplőt hányok!"

    Március 21. Benedek napja

    A bencés rendet alapító Szent Benedek ünnepe. Benedek napján zsírt és fokhagymát szenteltek, amelynek gyógyító erőt tulajdonítottak. A tavasz első hivatalos napja. Ünnepén a Nap erőre kap, diadalútját kezdi el. A tavaszi napéjegyenlőség ideje ez, amikor is egyforma hosszúak a nappalok és az éjszakák. A földek méhében születésre feszül már minden csíramagzat, s a rügyek is pattanni készülődnek; de még várniuk kell, amíg a Nap égi társa a Hold megtelik, erőre kap a fönti bába is, aki világra segíti a Naptól fogant életet.

    Majd húsvét hajnalon, amikor halottaiból támad föl az Úr, legyőzve a pusztulást, szinte varázsütésre megújul a határ, a kert, az erdő; zöld-arany színe ragyog föl a mindeneknek, s vele ragyog a rítusát, dolgát tevő ember lelke is.

    Március 22. Laetáre napja

    A nők számára guzsalyütő nap. Most már végképp fel kell hagyniuk a fonással, szövéssel, itt vannak a tavaszi munkák a nyakukon. Nem szabad téli munkára fecsérelni az időt. A kerti, a kinti munka fontosabb, sürgősebb, minél hamarabb hozzá kell fogni.

    Március 24. Gábor napja

    Vetni kell a káposztát és a káposztaféléket - mondják a kertészkedő háziasszonyok Szlavóniában. De vigyázni kell, ha távolabbi földre esik a vető, úgy nézze, hogy ne találkozzék útközben kakassal, mert majd repce nő a káposzta helyett.

    Március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja

    Jézus fogantatásának ünnepe. Egyike az év legjelentősebb Mária-ünnepeinek. E nap alkalmas a fák oltására, szemzésére. Gyimesben úgy hitték, ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz várható.

    Az örömhírvivés ünnepe ez. Gábriel arkangyal megjelent Máriának és megkérdezte tőle: akar-e az isten Fiának édesanyja tenni. Azzal a pillanattal, amikor Mária kimondta: "Legyen nekem a te igéd szerint!", megkezdődik a Megváltás, a Fiúisten emberré lesz.
    Ahogy a vad alanyba beoltják a nemes oltó ágat, az Isten Fia ugyanígy oltotta be magát az emberiség vad fájába, hogy azt megnemesítse. A magyar vallásos néphagyományban Gyümölcsoltó Boldogasszony az oltás, a szemzés szakrális napja.

    Az ünnepet Rómában már a VII. században bevezették, neve "Annuntiatio Domini" volt, vagyis az Úr hírüladása. Keleten a legrégebbi időktől az egyik legnagyobb ünnep.

    Egyes források szerint az egyház Mária ünnepével Magna Mater (Nagy Anya) pogány ünnepét akarta eltakarni, akit minden isten anyjaként, a növés és a termékenység istennőjeként tiszteltek. A magyar mitológiában Boldogasszony ősi anyaistennő, a születést segítő lény neve.

     

     

    Április - Szelek hava, Szent György hava

     

     

    Húsvét

    A nagyböjt hamvazószerdától húsvétvasárnapig, negyven napon át tart. A VII. századtól vált szokássá, 1091-ben II. Orbán pápa iktatta törvénybe. A húsvéti ünnepkör virágvasárnaptól fehérvasárnapig tart.

    A nagyhét a nagyböjt virágvasárnaptól húsvétig terjedő utolsó hete. Jézus szenvedésének, kereszthalálának és feltámadásának ünnepe: keresztjárás, passiójáték, nagyheti takarítás, nagypénteki munkatilalom, feltámadási körmenet jellemzi. (Nagyböjti vasárnapok)

    A konyhában a nagyszombat sonkafőzéssel, kalácssütéssel, a húsvéti előkészületekkel telik. Húsvét vasárnapja a keresztény egyházakban Krisztus feltámadásának emlékünnepe. A magyar elnevezés onnan származik, hogy a hívők nagyböjt után e napon kezdték meg a húsevést. A húsvét jellegzetes étele a bárány, amely Jézust jelképezi. A bárányt változatosan, sokféle formában készítik, pl. tartalmas bárányfejleves, az erdélyies csípôs, pikáns tárkonyos bárány, báránypörkölt, tejfölös báránypaprikás. Húsvét hétfôjének hagyományos étele a tavaszi rántott csirke.

    A húsvétvasárnap Jézus feltámadásának ünnepe. A tavaszi napéjegyenlőséget (márc.21.) követő holdtölte utáni első vasárnap. Mozgó ünnep, melynek időpontját a niceai zsinat (325-ben) állapította meg. Ételszentelés bálok, táncmultságok jellemzik.

    A húsvéthétfő húsvét másnapja, locsolkodás, locsolóversek jellemzik. Helyileg kialakított hagyományos formái voltak a húsvéti locsolásnak. Például az Ipoly vidékén már előző este jártak a legények, ez volt az úgynevezett tojáshajtás. Lányos házanként 8-10 tojást szedtek össze. Előre megbeszélt háznál szalonnát kaptak, ott a tojásrántottát elkészítették és megették. A héjat annak a lánynak a háza elé szórták, akire valamilyen oknál fogva haragudtak. Azután indultak el locsolni. Külön jártak locsolni a még legényszámba nem vett fiúk a keresztanyjukhoz és a rokon lányokhoz. Galgmácsán az öntözés után volt a maskurázó tojásszedés. A gyűjtött tojást a legények eladták, a húsvéti táncmulatság költségeire használták fel.

    A fehérvasárnap a húsvét utáni vasárnap: komálás, mátkálás jellemzik. (Húsvéti szokások.)

    Április 1.

    A naptárreformok előtt évkezdő napnak tartották. Vidáman, mókázással, bolondozással ünnepelték a természet megújulását, újjáéledését. Mióta a naptárreformmal január elseje lett az évkezdés ideje, április elvesztette évkezdés funkcióját, csak "komolytalan újév", bolond nap lett. A régi faluban fűzfavesszővel fenekeltek el minden hét és tíz év közötti gyermeket, hogy növekedésének rakoncátlansága múljék, s vele a határ zöld-arany vegetációjáé is. A népi hagyomány szerint ez a nap nem alkalmas vetésre, mert nem lesz bőséges a termés.

    Április 6. Vilmos napja

    Termésjósló nap révén figyeljék az időjárást. Ha esik az eső, szűk lesz az esztendő - vélik Szerémségben az öregek.

    Április 5. Vince napja

    Megcsordul a jégcsap az ereszen. Ha eddig nem, most már biztosan itt a tavasz.

    Április 12. Száznap - Gyula napja

    Az év századik napja. Mivel féregűző nap, Bácskában, Baranyában a tisztaság, a takarítás napja. Kitakarítják a lakást, kiűzik a férgeket a lakásból, istállóból. Az emberek, a lovak megfürdenek, a teheneket leöntik, lemossák.

    Április 14. Tibor napja

    Ha ilyenkor már szép zöld a vetés, a rét is kizöldült, akkor jó szénatermésre számíthatsz - vélik a Muravidéken. Azt is megfigyelték, hogy ezen a napon szokott megszólalni a kakukk meg a pacsirta.

    Április 24. Szent György napja

    Sárkányölő Szent György ünnepe, aki évszázadokon át a lovagok, fegyverkovácsok, lovas katonák, vándorlegények, s utóbb a cserkészek patrónusa. Az igazi tavasz kezdetét a néphagyomány e naptól számítja. Minden esztendőn Szent György, a napvitéz győzi le, szabadítja ki a királylányt, a megújult nő-növényi életet a sárkány, a "poshadt tó ura" fogságából, s ő tisztítja meg a vizeket is. Napján a régiek processzióval járták határt, megtisztították előbb a bíró és a pap kútját, majd kint a határban, s a legelőn a forrás- és csordakutakat. A férfinép körmenete volt ez, a harcosé. S ezután ki lehetett hajtani már a legelőre a jószágokat; kürt, tülök szólt, s pattogott az ostoron a rafia.

    Április 25. Márk napja

    Szent Márk evangélista ünnepe. Búzaszentelés napja. Mise után a hívek kereszttel lobogókkal kivonultak a határba, ahol a pap megszentelte a vetést. Mindenki vitt haza magával a megszentelt búzaszálakból, melyeknek gonoszűző erőt tulajdonítottak.

    Április 28. Vitális napja

    Rámutató negyvenes nap. A bánátiak azt figyelték meg, hogy 40 napig e nap időjárásához hasonló várható. Dologtiltó nap is a férfiak számára. Semmit sem szabad vetni ezen a napon.

     

     

    Május - Ígéret hava, Pünkösd hava

     

     

    Május 1.

    Már régóta közös kirándulások, majálisok, ünnepi lakomák szokása is tartozik a naphoz. A majálist, a vidám népmulatságot rendszerint valamelyik közeli erdőben tartották, a magukkal vitt ételt, italt fogyasztva. Később egész sokadalommá szélesedett a majális. Volt ott zsákbanfutás, póznamászás, birkózóverseny, erőmérés, lóverseny, ének és tánc, katonazene.

    Már a XV. században is május első napján a házakat zöld lombokkal díszítették fel. A májusi zöld ágat, a májusfát a székelyek jakabfának, jakabágnak, hajnalfának is hívták, másutt májfának nevezik.

    A májusfa a tavasz, a természet újjászületésének a szimbóluma, de jelentette a lányok elismerését, a nagylányokhoz való tartozást. A májusfaállítás hazánk egész területén ismert. A májusfát elsősorban a legények állították a lányoknak május elsejére virradóra. Régen a fát főként lopták a legények, s ezért a hatóságok igen sokszor tiltották a szokást. A májusfával adta tudtára a legény a falunak, hogy melyik lánynak udvarol. A májusfa a Jászságban nyárfa vagy jegenye, krepp-papírral díszítik, általában szalagok, üveg bor és más ajándékok is kerülnek rá. Palóc területen a legény csak a fát állította fel, s a leány és édesanyja díszítették. Sok helyütt pünkösdkor vagy május végén "kitáncolták" a fát, vagyis a fa kidöntése táncmulatság keretében, muzsikaszó mellett történt.

    A legények csoportokban, éjszaka állították a zöldfát, ami lehetett valóban sudár fa, vagy zöldellő, virágzó ág. Nagy szényennek számított, ha valamelyik lány nem kapott májusfát, de az is, ha szalagok helyett rongyokkal teleaggatottat kapott, mert ez azt jelentette, hogy rossz a híre. A hagyomány szerint állítottak májusfát a falu központi helyén is, amit pünkösdkor döntöttek ki.

    A szokás új formája a májusi virág küldése. A legények szépen feldíszített cserepes virágot küldenek annak a lánynak, akinek udvarolnak, s a virág az ablakba kerül. Májusi felvonulást első ízben 1890-ben rendeztek Budapesten a magyar munkások.

    Május 4. Flórián napja

    Szent Flórián a tűzoltók és más tűzzel dolgozók védője. A Muravidéken, Flórián napján nem asszony, hanem férfi rak tüzet. Mielőtt begyújtana, megmossa a kezét, a vizet pedig szétpermetezi, hogy a tűz, amely ezen a napon különösen haragos, „erüt ne vehessen”, ne okozzon veszedelmet. A tűzgyújtást azonban nem lehet korán végezni, csak délelőtt tíz óra után, mint ahogy mondják, „hogy a házbu ki ne siessen" – azaz fel ne gyújtsa a házat.

    Május 12. Pongrác

    A három fagyos nap, a három -ác végű fagyosszent Pongrác, Szervác, Bonifác napja közül az elsőn, Pongrác napján évszázados tapasztalat szerint a tavaszi meleg időjárás hirtelen hidegre fordulhat, sőt fagy is jelentkezhet, ami „leszüreteli a szőlőt”, tönkreteszi a vetést. Védekezésül trágyát égettek, füstöltek a gyümölcsösökben, veteményes kertekben.

    Május 13. Szervác

    Szervác napja a fagyosszentek második napja. Baranyában hallani a következőt: „Sok bort hoz a három ác, ha felhőt egyiken se látsz.”

    Május 14. Bonifác

    A három –áccal végződő nevű fagyosszent harmadikának, Bonifácnak napja. A három fagyosszent idején Zentán és környékén három napig nem szabad kapálni, mert nem terem a szőlő.
    "Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyosszentek,
    Hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kentek!"

    Hogy a fiatal palánták ne károsodjanak, uborkát, paradicsomot, babot általában csak a fagyosszentek elmúltával ültették el.

    Május 16. Nepomuki Szent János

    A gyónási titkot megőrző cseh vértanú ünnepe, akinek a szobra többnyire vizek közelében áll. A hajósok, dereglyések, hídvámosok, vízimolnárok védőszentje volt. Tiszteletére valóságos vízi körmeneteket rendeztek. Estefelé kihozták a szent szobrát, zöld ágakkal, templomi zászlókkal, fáklyával, égő gyertyákkal dereglyére vagy kompra vitték, és egy feldíszített emelvényre állították. A dereglyét kivilágított, feldíszített csónakok követték.

    Május 21. Konstantin napja

    Doroszlón azt tartják, hogy még ezen a napon lehet palántázni, tököt vetni, bundivát is - sütni való tököt, mint Doroszlón nevezik -, hogy télen süthessenek. Doroszlón az asszonyok hétéves tökmagot ültetnek, mert az terem a legjobban.

    Május 25. Orbán napja

    A kádárok, kocsmárosok, szőlőtermesztők védőszentje. A néphagyomány a fagyosszentek közé sorolja. Az Orbán-napi hideg a szőlőnek árt leginkább, ezért sokfelé szobrot emeltek számára, és ezen a napon körmenetben keresték fel. A szőlőtermelő falvak a szőlőhegy védelmét és a bő termés biztosítását várták tőle.

    „Söpri a termést a faggyal" – mondják Topolyán. Baranyában úgy vélik, vigyázni kell, mert Orbán lecsípi a kukoricát. A Muravidéken hallani: „Míg Orbán a kemence hátán ül, addig nem hagyjuk el a nadrágot" – mert még rossz időt hozhat.

    Május 28. Emil napja

    A Muravidéken ettől a naptól kezdve nem szabad kendert vetni, pedig a kenderre mindig és minden földművesháztartásban nagy szükség volt. Nemcsak vásznat szőttek belőle, a vászonból pedig ruhaneműt, asztalneműt és mást készítettek, hanem gyógyírként is szolgált embernek, állatnak. Doroszlón pl. Kendermagot etettek a gilisztás gyerekkel, lóval. A kendermagtól elment a giliszta. A lónál igen hatásosnak bizonyult, ha a kendermagot rozsdával keverték.

    Május 31. Petronella napja

    Ha Petronella derűs napra ébred, jó kendertermés lesz, volt az általános muravidéki megfigyelés. A háziasszonyok a mák virágzását is figyelemmel kísérték, mert ha bőven virágzik a mák, szalonna lesz bőven, de zsír is a főzéshez. A szalonnát sebek gyógyítására is fel lehet majd használni. De nemcsak gyógyít, hanem az időjárást is mutatja a szalonna. Ha csöpög, mindenki tudja, hamar megjön az eső.

    Pünkösdi ünnepkör

    Áldozócsütörtök: Jézus mennybemenetelének ünnepe, a húsvétot követő negyvenedik nap. Nevét onnan kaphatta, hogy az Egyház a húsvét környéki, évi egyszeri kötelező áldozás határidejéül valamikor ezt a napot adta meg. Sok templom búcsúnapja.

    Pünkösd: A húsvétot követő ötvenedik nap. Pünkösd az egyház születésnapja.

    Pünkösd a tavaszi időszak és az egyházi év harmadik fő ünnepe. Az ószövetség idején aratási ünnep és a sínai-hegyi szövetségkötés emléknapja volt. Elnevezése a görög pentekoszté, az ötvenedik szóból származik, mivel húsvét után az ötvenedik napon van a helye a naptárban. A húsvéthoz alkalmazkodó pünkösd is tehát mozgó ünnep a niceai zsinat (Kr. u. 325) határozata óta.

    A pünkösdhöz fűződő legarchaikusabb szokás a pünkösdi királyválasztás. A pünkösdi királyt - akit versenyjátékokkal, főleg lóversennyel, bothúzással választottak ki - egy évig a legények vezetője, bírája volt, hivatalos minden lakodalomba és összejövetelre, mulatságra. Minden kocsmában "ingyen rovása" volt (vagyis a község fizette a fogyasztását), lovát, marháját társai őrizték, apróbb vétségeiért pedig testi fenyítéssel nem illették. A legények engedelmességgel tartoztak neki. (Európa jelentős részében a középkor óta választanak pünkösdi királyt.)

    A pünkösdi királynéjárás a Dunántúlon még napjainkban is élő népszokás, ha nem is eredeti tartalmában és formájában. A lényege a kislányok termékenységvarázslással egybekötött köszöntése. A köszöntés négy főmozzanatból áll: négy kislány vezet egy ötödiket, majd egy házhoz érve, az udvaron megállva a kiskirályné feje felett kendőt feszítenek ki. Énekelve körbe járják a királynét és végül termékenységvarázsló mondóka kíséretében felemelik.

    Az ünnephez énekes, táncos, dramatikus gyermekjátékok is kapcsolódhatnak, amelyek egyik legismertebb szövegmotívumát szinte minden magyar gyermek ismeri még napjainkban is. Ez a Bújj, bújj zöld ág című dalocska.

    A legszebb kislányt választották meg kiskirálynénak, ami nagy tisztesség volt. Mise után házról házra jártak jókívánságokkal, versekkel, énekekkel köszöntve a háziakat, virággal szórták be a szobát. A játék végén a háziak megkérdezték a lányokat: Hadd látom a királynétokat, édes-e vagy savanyú? Fellebentve a díszes kendőt megcsiklandozzák a kislány állát. Ha a királyné mosolyog, de a fogát a világért sem villanthatja ki, megnyugszanak a háziak, mert jó lesz a termés. Ekkor a háziak almát, tojást, kolbászt, pénzt ajándékoztak a jókívánóknak.

    Pünkösdölés: Ez a szokás hasonló a pünkösdi királynéjáráshoz, de ez elsősorban adomány-gyűjtésre szolgált. Az Alföldön és Észak-Magyarországon volt jellemző, s nem csak lányok voltak a szereplői. Volt, ahol király és királyné párost jelenítettek meg, de volt, ahol lakodalmi menetet menyasszonnyal és vőlegénnyel.

    A kis leánykák fejökre pünkösdi rózsából kötött koszorút téve, fehérbe felöltöznve házról-házra járnak, minden ház előtt körbe állva körülfogják a pünkösdi királynét, s midőn valahová bemennek, Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus-sal beköszöntenek és kérdezik: Szabad-e pünkösdő'nyi? Ha nem szabad, szépen tovább mennek, ellenkező estben pedig éneklik: Meghozta az isten piros pünkösd napját, mi is meghordozzuk királynéasszonykát."; vagy Mi van ma, mi van ma, piros pünkösd napja; vagy A pünkösdnek jeles napján Szen'lélek Isten kű'dötte erősítse meg szívünket.

    Szentháromság napja: Pünkösd utáni vasárnap. Kultusza a barokk korban teljesedett ki. Számos szobrot állítottak tiszteletére, sok helyen pedig a templom búcsúnapja. Úrnapja: Az Oltáriszentség ünnepe, pünkösd utáni második csütörtök, körmenet.

    Úrnapja: mozgó ünnep, a Szentháromság vasárnapját követő csütörtök. Ezen a napon az egyház újra megünnepli az Utolsó vacsora misztériumát, minthogy erre a nagyheti gyász miatt nem volt igazi alkalom. Az Úrnapját (Corpus Domini) a 13. század óta ülik meg. Az egyház szándéka szerint ez az ünnep azt hangsúlyozza, hogy Jézus mennybemenetele után is a hívek között maradt az Oltáriszentség képében. Mindenütt körmeneteket tartanak. Körbehordozzák az Oltáriszentséget, a négy égtáj szerinti, zöld ágakkal, virágokkal díszített alkalmi oltároknál megállnak, imát mondanak. A vallásos körmeneteket - különösen a középkorban - nagy vigasságok követték. Krónikások jegyezték fel, hogy 1501-ben, a budavári úrnapi ünnepségen a főtér díszes szökőkútjából bor folyt, s mindenki ihatott belőle kedve szerint. A népi hitvilág a Szentség körülhordozásának a gonoszt, a betegséget, a természeti csapásokat elűző varázserőt tulajdonít.
    A magyar nyelvterület katolikus vidékein e napon koszorút fonnak virágokból, elviszik a templomba, megszenteltetik. A tornácra, az ajtó fölé akasztják az úrnapi koszorút. Ha jön "a nagy idő", három szál virágot kihúznak a koszorúból, és egyesek tűzben, mások szentelt gyertya lángjában égetik el, a hamuját a védendő termény földjébe, a szőlő négy sarkába elássák. A Balaton-felvidéken az úrnapi körmenet sátrának növényeit hazavitték és kis kereszt alakba összekötve a szőlőterület négy sarkára szúrta a szőlősgazda, ezzel is bekertelve, védve a szentelmény erejével a szőlőterületét és a szőlőtermését.

     

     

    Június - Napisten hava, Szent Iván hava

     

     

    Június 8. Medárd napja

    Medárd az utolsó fagyosszent. Időjárásjósló nap. A közhiedelem szerint, ha ezen a napon esik az eső, akkor negyven napig esni fog. Ha tiszta az idő Medárdkor, akkor kellemes, szép, jó nyárra lehet számítani. A népi rigmus így szól: „Medárd napján, ha esik, 40 napig mindig esik." Szőlőtermelő vidékeken úgy tartották, hogy a Medárd napi eső nem használ a szőlőtermésnek.

    Június 10. Margit napja

    Vértanú Szent Margit ünnepe A retek-, és káposzta-, lenvetés ideje. Retkes melléknevet Margit a Muravidéken kapta. A gazdasszonyok ugyanis azt tanácsolják, ha esik az eső Margitkor, legjobb lesz retket vetni, mert alkalmas rá az időjárás.

    A retket, káposztát és a lent vetették ezen a napon. A gazdálkodók szerint, ha a kukoricaszál ilyenkor eléri a szekér tengelyét, akkor azon lesz termés. Nem nyitották ki egész nap az ablakot, nehogy sok légy legyen az éven. Monostoron úgy tartották, hogy "Margit asszony" minden konyhába beereszt egy kötővel a legyekből.

    Június 13. Páduai Szent Antal napja

    A háziállatok patrónusa, az egyház legfőbb "alamizsnás" mestere. Dologtiltó napnak tartották. Páduai Szent Antal ünnepét a ferencesrendi szerzetesek terjesztették hazánkban. A templomokban gyakran látni szobrát adománygyűjtő perselyekkel.

    Ezen a napon nem fogták be az állatokat, vagy láncon hajtották át, hogy erősek legyenek, mint a lánc. Az emberek Páduai Szent Antalhoz imádkoztak, hogy megőrizze állataikat a vadállatoktól. Helyenként dologtiltó nap volt. Az asszonyoknak, nem volt szabad liszthez nyúlni, nehogy kelések legyenek a kezükön. Bács-Bodrog vármegyében férjjósló napnak tartották a lányok.

    Június 14. Éliás napja

    Háztetőket tépett le, kocsikat borított fel, fákat csavart ki tövestül régen a dühöngő szélvihar Éliás napján. Somlón is emlékeznek olyan esetre, hogy hordókat döntött fel és görgetett le a vihar, sőt borosszekeret is magával ragadott a mély dűlőutakon lehömpölygő áradat. Már hajnalban lehetett következtetni a beálló időváltozásra. Ha a kelő napot szürke felhő övezte, biztosan megérkezett délutánra a neve napját ünneplő Éliás.

    Már hajnalban lehet következtetni a beálló időváltozásra, mondják Borús Rózsa topolyai adatszolgáltatói. Ha a kelő napot szürke felhő övezi, biztosan megérkezik a neve napját ünneplő Éliás. Különben Éliás olyan buta, azt sem tudja, mikor van a neve napja. De mikor rájön, akkor úgy örül, hogy összehajtja az eget a földdel, akkora lármát csap. Éliás zajos, viharos öröme ellen a régi topolyai öregek szentelt gyertya gyújtásával védekeztek.

    Június 15. Vida - Vid - Vitus napja

    Mindenütt azt tartják, hogy most fordul meg az időjárás. A rákok - a muravidékiek szerint - e napon kijönnek a folyó partjára, várják a változást. A Vid-napi időjárás termésjósló is. Jó idő esetén jó termés, rossz idő után rossz termés várható. Ha Szent Vid napján eső esik, hibás lesz az árpa, mondogatták már régóta. Vitus napján rendszerint viharos, zivataros az idő, ilyenkor gyertyát gyújtottak.

    Vid vértanú, szent életét a Martyrologium Hieronymianum 450 táján említi, más források szerint 303 táján halt vértanúhalált. Legendája szerint Szicíliában született pogány szülőktől.
    Vitus a vitustánc, nyavalyatörés, őrjöngés, hisztéria, kígyócsípés, kutyaharapás esetében segít.

    Június 24. Szent Iván napja

    A nyári napforduló ünnepe, a szertartásos tűzgyújtás egyik jeles napja. A szegedi kirajzású falvakban e napot Búzavágó Szent János napjának szokták emlegetni. A nyári napfordulat napja ez, melyet ősidőktől fogva Európa-szerte lángoló tűz gyújtásával ünnepeltek. A tüzet háromszor kellett átugrani, hogy a tűz tisztító ereje átjárja az illetőt. Ez a Szent Iván vigíliáján, estéjén Európa-szerte gyakorolt kultikus-játékos célú tűzgyújtás és a tűz átugrása a tűz tisztító, gyógyító, termékenyítő, szerelemvarázsló erejébe vetett archaikus hiten alapult.

    Június 24. előestéje volt a szertartásos tűzgyújtás legfontosabb időpontja. A más időpontokban gyújtott ünnepi tüzek népszerűsége nem vetekedhetett a nyári napforduló időpontjában gyújtott tűzzel. A tüzet azért gyújtják - a falun kívül, dombon, temetőben -, hogy a gonosz szellemeket, sárkányokat elűzzék. Ezért a tűzzel csontokat, szemetet égetnek, hogy nagy füstje legyen. ("Mintha az ördögnek akarnának tömjénezni.") A tüzet a lányok át szokták ugrani, ebből jósolnak férjhezmenetelükre vonatkozóan.

    A szokás a XVI. században már általánosan ismert volt. Szintén a XVI. század óta ismert ez a szólás: "Hosszú, mint a szentiváni ének." Heltai Gáspár 1570-ben ezt írta: "Hallottam, hogy igen hosszú a Szent Iván éneke, hogy az ördög megkezdvén, el nem végezhette, hanem megfulladott rajta."

    A XIX. századtól a magyar proverbiumgyűjtemények a szólást a tűzgyújtást kísérő több részes, igen szép rítusének-sorozatra vonatkoztatták, mely a Nyitra környéki magyarok közt volt ismeretes. Akárcsak a pünkösdölő ének, ez is gazdag mitikus motívumkincset ölel át.

    A szentiváni tűzgyújtáshoz sokféle hiedelem fűződött. Bod Péter feljegyzése szerint (1750-es évek) üszögöket vittek a gyermekek, és felszúrták a káposztáskertben, hogy a hernyó a káposztát meg ne egye, vagy a vetések közé, hogy a gabona meg ne üszkösödjék. A tűzugrás alkalmából a tűzbe dobott gyümölcsnek gyógyító erőt tulajdonítottak. Szokás volt mezei virágokból, füvekből koszorút kötni s ezt a ház elejére akasztani, tűzvész ellen.

    Június 27. László napja

    László időjósnap, figyelik is az időjárást. Muravidék népe azt tanácsolja: „Jól figyeld meg László napját, Jó előre megjósolja az idő járását.”

    Június 29. Péter-Pál napja

    Szent Péter és Pál apostolok vértanúhalálának feltételezett napja. Péter-Pál napja az ősi ünnep, az aratás kezdő időszaka. A Muravidéken megkezdik aratni a rozsot. Szabadka, Kispiac, Bánát, Muravidék, Szlavónia, Szerémség, Baranya népének tapasztalata szerint erre a napra már megszakad a búza gyökere, szőkül, zsendül, pár hét múlva lehet aratni. Topolyán ilyenkor kimentek a gazdák a határba, megnézték a búzát, egy-két kaszasuhintást végeztek. Ez a nap ugyanis tilos nap, és dologtiltó.

     

     

    Július - Áldás hava, Szent Jakab hava

     

     

    Július 2. Sarlós Boldogasszony napja

    A római katolikus egyház emlékezik meg Szűz Máriának Keresztelő Szent János édesanyjánál tett látogatásáról. Viszonylag kései keletkezésű Mária-ünnep, a 14. században vált általánossá. Boldogasszony a várandós anyák, a szegények, a szükségben szenvedők és a halottak oltalmazója. Hazánkban az aratás kezdőnapjaként tartják számon. A nap elnevezése az aratás egykori módjára utal, amikor a nők még sarlóval arattak.

    A búza beérése, az aratás kezdete kapcsolódik ehhez az asszonyi és vegetációs jellegű naphoz. A szegedi kirajzású helyeken (Padé, Jazovo, Csóka, Szaján, Debellács, Telecska, Horgos, Majdán, Ürményháza, Rábé, Torda, Verbica, Magyarcsernye, Udvarnok, Hetény, Kisorosz, Törökkanizsa stb. ) azt tartották, hogy az asszony sarlóval arasson egy keveset, szedjen kalászt, hogy a jószág el ne pusztuljon. Az asszonyi sarlós aratás hagyománya Szlavóniában még a XIX. Században is gyakorlott volt. Az asszonynyomában járó férfi kötözött.

    Július 5. Sarolta napja

    A Muravidéken termésjóslónak tartják. Azt tapasztalták, hogy ha esik az eső Saroltán, nem lesz diótermés.

    Július 13. Mérges Margit, Pisis Margit

    Az általános népi megfigyelés azt mondja, hogy Mérges Margit vagy Pisis Margit többnyire esőt, zivatart hoz, ezért kapta jelzőit is.
    Negyvenes nap lévén az a hiedelem, ha esik, dörög, villámlik, vihar dühöng Margit napján, akkor 40 napig ilyet várhatunk.

    Július 15. Henrik napja

    Az új kenyér sütésének napja. Kipróbálják az új lisztet. Szlavónia református községeiben (Kórógy, Szentlászló, Haraszti, Rétfalu) új kenyeret sütnek az új lisztből, és úrvacsoraosztáskor vesznek belőle magukhoz.

    Július 20. Illés napja

    Évszázados megfigyelések szerint ezen a napon, illetve e nap táján gyakoriak a viharok. E napon munkatilalom volt, mert úgy gondolták, hogy aki ilyenkor a mezőn dolgozik, abba belecsaphat a villám, a termést pedig elveri a jég.

    Doroszlón azt vallják, hogy Illés, Anna, Jakab három szeles nap. Ezeken a napokon vihar vagy szél dühöng. Ha az egyiken nem, akkor a másikon: "Illés meg Jakab Annát kergeti", "Illés rossz, mert áldást nem hoz."

    Július 21. Dániel napja

    A Muravidéken zivataros napnak tartják. "Zivatart hoz Dániel" – fogalmazták meg a regulát.

    Július 22. Mária Magdolna napja

    Mária Magdolnából, a bűnbánó szentből Jézus hét démont űzött ki az evangéliumok tanúsága szerint, ezután Mária Magdolna csatlakozott Jézushoz. Jelen volt a keresztre feszítésekor és halálakor, valamint a keresztről való levételekor és eltemetésénél. A bűnbánók, a megtért bűnösök, a foglyok, az eltévelyedettek, az asszonyok, fodrászok, fésűkészítők, kertészek, kádárok, szőlészek, borkereskedők patrónája. Megvéd a szembetegségektől, a pestistől, a féregtől, és a szőlőt pusztító zivataroktól.
    Mária Magdolna dús hajával Krisztus lábát törölgette, ezért szokás volt a kislányok hajából egy keveset levágni, hogy még hosszabbra nőjön. Időjárásjósló hiedelem kapcsolódik ehhez a naphoz: úgy hitték esnie kell az esőnek, mert Mária Magdolna siratja bűneit.
    "Mária Magdolna epityeredik, de nem sír soká." Ez a nap is még zivataros. Termésjósló is. Azt mondják a Muravidéken: "Ha eső esik bőven terem a vetemény, de rosszul terem majd a dió meg a mogyoró." Szajánban tiltó nap is. Sem sütni, sem mosni nem ajánlatos ezen a napon.

    Július 25. Jakab napja

    Szent Jakab az apostolok közül elsőként szenvedett vértanúhalált. Jakab az első apostolok egyike és Péter mellett Jézustól kiváltságos szerepet kapott. Eredetileg ő is halász volt a Genezáreti-tónál. Egyik legelső tanítványnak szegődött, majd Jézus apostollá választotta maga mellé.
    Ő a búcsújárók, utasemberek, hajósok védőszentje. A néphagyomány szerint Jakab napra kellett learatni a zabot, mert ami kint marad az elvész. A Jakab napi időből jósoltak a várható téli időjárásra. Tápén a Jakab-napi északi szélből hideg telet jósoltak.

    A tiszta éjszaka bőség a kertben. A délelőtti időjárás a karácsonyi, a délutáni a karácsony utáni időjárást mutatja meg. Ha sok gomolyfelhő gomolyog az égen, akkor sok és nagy hóra kell számítani a télen. Ha igen fényes a nap, nagy hideg lesz, ha esik az eső, hideg lesz, ha süt a nap és esik, jó idő lesz.

    Jakab zivatart hozó kedvére utal Doroszló megfigyelése: "Jakab, ha marokra találja a zabot, akkor szétszórja." "A zab aratását Jakab-napig be kell fejezni, mert ami gabona Jakab-napig kint marad, az kint is veszik."

    A szőlőtermesztők szerint e napon abbahagyja a szőlő a növekedést, édesedni kezd.

    Július 26. Anna napja

    Szűz Mária édesanyjának ünnepe. Szent Anna a gazdasszonyok, bányászok, szabók valamint a járványos betegségben szenvedők, haldoklók egyik pártfogója. Különösen tisztelt védőszentje volt a katolikus asszonyoknak, főként a meddő és terhes és szülő nők fohászkodtak hozzá pártfogásért. Kultusza a középkorban a keddi naphoz kötődött. Több vidéken a meddő asszonyok a keddet megböjtölték. A Szent Annának szentelt kedd sok helyen évszázadok óta asszonyi dologtiltó napnak számított. A hagyomány szerint Anna nap szakad meg a virágos kender töve, ezért ilyenkor kezdték a felszedését.
    "Anna asszony reggelre már hűvös, ne játssz vele!" - mondják Topolyán. Nagy eső szokott esni e napon. Mindenféle rovar, légy előjön, éppen ezért csukva kell tartani az ajtókat, ablakokat. Az Annák ugyanis kötényükben hordják a legyeket, bogarakat, s ahol nyitva találják az ablakot, ajtót, beöntik a bogarakat. Egész évben nem lehet majd tőlük megszabadulni. Doroszlón is, mint Topolyán, Annához fűzik a legyek szaporodását.

    Július 30. Abdon napja

    Ha ezen a gonoszjáró napon a gyümölcsfát fejszével megkopogtatják, kipusztul – tartják Baranyában és Bánátban.
    Egyébként ez a nap a házi férgek, különösen a patkány kiűzésére alkalmas. Jó lesz már gondolni a közeledő őszre, télre és megszabadulni a házi tisztátalanságoktól, vélik a háziasszonyok Baranyában és Bánátban.

    Aratási szokások és hiedelmek

    Július az aratás hónapja. A kenyérgabona betakarításának sikerét számos hiedelemmel és szokással igyekeztek biztosítani. A munkát fohászkodással, imádsággal, kalapemeléssel kezdték. A munkánál használatos eszközeiket a templomkertben gyűjtötték össze, ahol a pap megszentelte. Az aratók a búzatábla szélén letérdeltek, keresztet vetettek. Az első learatott búzaszálnak, az első kévének nagy jelentőséget tulajdonítottak. Amelyik baromfi ebből evett egészséges és termékeny lett, ha az arató derekára kötötte, elűzte a fájdalmat, vélték a hiedelmek szerint.

    Az aratókat elsőként meglátogató gazdát a learatott gabona szalmájával megkötözték, és csak akkor engedték szabadon, ha borral vagy pénzzel kiváltotta magát. A legtöbb hagyomány azonban az aratás végéhez kapcsolódik. Egy kis darabon talpon hagyták a gabonát, hogy jövőre is biztosítva legyen a jó termés. Az utolsó kévéből készült az aratókoszorú, amit a gazdának váltság ellenében nyújtottak át. Az aratókoszorút a mestergerendára akasztották, és vetéskor a koszorúból kimorzsolt szemeket a vetőmag közé keverték. Az utolsó kalászokból egy kis csomót mindenki hazavitt. Az aratókoszorú különféle formájú és nagyságú lehetett: korona, csigaszerű, koszorú alakú. A magának arató család nem rendezett ünnepséget. Az aratóbálokat elsősorban az uradalmakban rendezték.

    Sokfelé aratási ünnepélyt is rendeztek, ahová az aratók aratással, búzával kapcsolatos dalokat énekeltek: Arass rózsám, arass, megadom a garast. Ha én meg nem adom, megadja galambom.

    Augusztus - Újkenyér hava, Kisasszony hava

     

     

     

    Augusztus 1. Vasas Szent Péter napja

     

     

     

    Szent Péter ünnepe, annak emlékére, hogy egy angyal kiszabadította Heródes börtönéből, ahol láncra verve őrizték. Péter napja a Muravidéken a szőlőtermelőknek dologtiltó nap, mert úgy vélik, a szemek lehullanának a fürtről. Ha ezen a napon esik az eső, akkor bőséges kukoricatermés várható, de ha nem esik "gyühet a Duna vize is, nem lesz kukorica".

     

     

     

    Augusztus 4. Domonkos napja

     

     

     

    Domonkos napjáról csak azt tudjuk, hogy a bánátiak szerint ellentétes téli időmutató nap, azaz más lesz a téli időjárás, mint a Domonkos –napi.

     

     

     

    Augusztus 7. Donát napja

     

     

     

    Donát ókeresztény vértanú (meghalt 361-ben), a szőlőskertek, szőlősgazdák védőszentje. A szőlő különös gondoskodást igényel, s ezért a régiek igyekeztek minél több szent segítségét igénybe venni. Donát attribútuma, a törött kehely. Donáthoz különösen a villámcsapás, jégeső távoltartásáért imádkoztak. A szőlőkben szobrot, kápolnát állítottak neki. A falvakban, városokban a templomok harangjait többnyire neki szentelték. Leghíresebb a kassai dóm 16. századi nagyharangja, amelyen Szent Donát képét is megörökítették, nyilvánvalóan abban a hitben, hogy a harangzúgás "visszaveri" a mennydörgést. Egy legenda szerint 1652-ben ereklyéit a bortermő Rajna-vidékre hozták Rómából, a kísérő papba belevágott a villám, de egy hajaszála sem görbült meg, s ezt a szent ereklyéinek tulajdonították. Annyi bizonyos, hogy a német eredetű hiedelemkör kialakulásában Donát nevének Donar, Donner, azaz Thor germán viharisten nevéhez való hasonlósága főszerepet játszott.

     

     

     

    Augusztus 10. Lőrinc napja

     

     

     

    Lőrinc napja a népi hiedelem szerint az utolsó fürdőnap, mert már hideg a víz. A kígyó is már elbújik. Ha nem bújik el, akkor el akar pusztulni, a kerékvágásba fekszik, hogy ott lelje halálát, hiszik a muravidéki Göntérházán. Ezek a hiedelmek azonban a szeptember ötödikei Lőrinc-naphoz fűződő hiedelmek, naptári félreértés eredményei. Mint rámutatónap a félreértés következményeképpen mutatja meg az őszi időjárást.

     

     

     

    Augusztus 15. Nagyboldogasszony napja

     

     

     

    Ezen a napon Mária mennybemenetelét ünnepli az egyház. Nagyboldogasszony napja sokfelé búcsúnap. A moldvai magyarok e napon mindenféle virágot, gyógynövényt szenteltek, hogy majd ezzel füstöljék a betegeket. A Muravidéken dologtiltó nap, nem szabad sütni, mert a tűz kitör a kemencéből.A Drávaszögben azt tartották, hogy ezen a napon keresztet kell vágni a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen, és sokat teremjen.

     

     

     

    A nap időjárása termésjósló is. Ha a "nagyasszony" fénylik, jó bortermés van kilátásban. A két asszony köze (augusztus 15. - szeptember 8.) varázserejű időszak. Ekkor kell szedni a gyógyfüveket, ki kell szellőztetni a hombárt, a téli holmit, a ruhafélét, hogy a moly bele ne essen. A hiedelem szerint ez időszakban ültetett tyúk összes tojását kikölti. A búzát is ekkor kell megszellőztetni, hogy ne legyen dobos, ne essen bele a zsizsik.

     

     

     

    Nagyboldogasszony az egyházi év legnagyobb Mária-ünnepe. A Nagyboldogasszony elnevezés kizárólag a magyar nyelvben, magyar szóhasználatban létezik, az egyház e napot hivatalosan Szűz Mária mennybemeneteleként ünnepli. Magyarországon nagy egyházi ünnep annak emlékére, hogy a szent király az országot Szűz Mária oltalmába ajánlotta.

     

     

     

    Augusztus 18. Ilona napja

     

     

     

    Asszonyi dologtiltó nap. A Muravidéken, Göntérházán nem szabad kenyeret sütni, mert aki süt kenyeret, az számítson rá, hogy a kiscsibéi eldöglenek. A Bácskában kotlóültetésre, kenyérsütésre üres nap ez, azaz nem szabad kotlót ültetni, csirkét keltetni, kenyeret sütni, kemencét befűteni, mert megbetegszenek, elhullanak a csirkék.

     

     

     

    Augusztus 20. Szent István napja

     

     

     

    Államalapító királyunk ünnepe. Mária Terézia 1774-ben országos ünneppé nyilvánította. Első alkalommal 1818-ban rendeztek ünnepélyes körmenetet, Szent István jobbjának a tiszteletére. Ehhez a naphoz köthető az aratási felvonulás megrendezése. A kalászokból kötött koszorút vivő lányokat a lovaskocsikkal követték a többiek. Első útjuk a templomhoz vezetett, ahol hálaimát mondtak az aratás befejezésére.

     

     

     

    Augusztus huszadika az új kenyér ünnepe is. Úgy tartják, István napkor mennek el a gólyák, ehhez a naphoz kötötték a málnaszedés idejét.

     

     

     

    Ha jó az idő Istvánkor, akkor bőséges gyümölcstermésre készüljünk, de ha rossz idő járja, gyenge termést várjunk. Ha a cséplés befejeződött, akkor tartották általában Magyarországon a dologvégző ünnepséget. Ezen a napon általában mindenütt az új búzából őrölt lisztből sütik az új kenyeret. A bort, búzát, békességet, mint a kívánt bőség és a nyugodt munka jelképét mondogatták.
    Általános megfigyelés szerint a nyári István negyvenes nap. Ez azt jelenti, hogy 40 napig olyan idő lesz, mint ezen a napon.

     

     

     

    Augusztus 24. Bertalan napja

     

     

     

    Bertalan apostol ünnepe, aki a szűcsök és csizmadiák védőszentje volt. A Bertalan napkor köpült vajnak gyógyító erőt tulajdonítottak.

     

     

     

    Bertalan napját sokan őszkezdő napnak, a kánikulát végző napnak tartják. Több jelére is felfigyelhet az ember a természetben. A gólyák hosszú útra készülnek, a halak már nem nőnek, csak híznak, az elpusztulni akaró kígyó nem bújik be a földbe, mint a többi, hanem a kerékvágásba húzódik, hogy eltapossák. A szőlőkben elszaporodnak a seregélyek, meg kell tehát kezdeni a seregélyek üldözését. Kerepelnek, zajt ütnek, mert különben oda a termés, kicsipkedik a szemet a hívatlan vendégek.

     

     

     

    Szeptember - Földanya hava, Szent Mihály hava

     

     

     

    Szeptember 1. Egyed napja

     

     

     

     

    E napon kezdték meg a búza, rozs vetését. A néphit szerint, aki Egyed napján veti el a búzát bő termésre számíthat, ez volt régen a disznók "hízóba fogásának" napja is. Ehhez a naphoz is kapcsolódnak időjárásjósló mondások: például ha Egyed napján esik, akkor esős lesz az ősz is, gyenge lesz a tél és bő lesz a kukoricatermés. Ha viszont szép az idő, az ősz is kellemes, a bor jó ízű, ízletes, "itatós" lesz. Ehhez a naphoz kapcsolódó, többfelé ismert tréfás találóskérdés: mikor van a túróscsusza nevenapja? Egyed napján.
    Ünnepe naptári helye miatt is többfelé őszkezdő napnak számít. Egyes erdélyi református magyar szórványokban a múlt században ezen a napon, a jószágoltalmazó Egyed ünnepén álltak szolgálatba a fő pásztorok. Ettől kezdve hat hétig "nem vettek tisztát magukra", és minden pénteket megböjtöltek.
    E naptól kezdve nem szabad a szőlőskertben szekérrel járni, sem abroncsos edényt hordani. Virradat előtt a gazda meztelenül körüljárja a szőlőjét, négy sarkán összeköti a gallyakat, hogy ezzel elzárja a gonosz elől.
    A Tizennégy Segítőszent egyike. Főleg a bűnösök szószólójaként, a szoptató anyák védőszentjeként, szórványosan a jószág patrónusaként tisztelték. A középkori egyházban köménymagot szenteltek az ő nevében a jószág betegsége, megrontása ellen.

     

     

     

    Szeptember 4. Rozália napja

     

     

     

    Rozália a katolikus barokk népéletnek egyik legjellegzetesebb alakja, az egykorú járványos betegségek kiemelkedő hazai védőszentje. Életéről keveset tudunk, csak annyit, hogy egy barlangba visszavonultan élt, és itt is halt meg. A földre feküdt, bal karját tette vánkosul a feje alá, jobbjával pedig a feszületet tartotta. Legtöbbször így ábrázolják. Szűz Szent Rozália himnusza még a múlt század kolerajárványainak idején is egyike legkedveltebb, ponyván is számtalanszor megjelenő régebbi ájtatosságainknak.
    „Idvez légy Szent Rosalia, Pestis ellen orvosság, Szűzességnek szép rósája, Egész élted tisztaság…"
    Rozália, népies alakváltozataiban Rozi, Rúzsa, Rozáli, még a közelmúltban is egyike volt a legkedvesebb paraszti nőneveknek. A kultusz virágjában ezzel iparkodtak Rozália segítségét megnyerni, hogy nevének viselőjét oltalmazza meg a bajtól, a járványos betegségektől.

     

     

     

    Szeptember 5. Lőrinc napja

     

     

     

    Lőrinc napra már a déli fekvésű szőlőkben elkezdtek érni a kései érésű szőlőfajták is. Minden jel az időjárás fordulására, a lassan beálló őszre mutat. A nap időjárásából következtetni lehet az őszére: ha szépen süt a nap, hosszú, kellemes őszi napok várnak ránk.
    Lőrinc rontónap. Belepisil a szabad vizekbe, nem is lehet többé fürdeni a szabadban. Belehugyozik a dinnyébe is, ezért lucskos, íztelen lesz a nyári fajta dinnye.

     

     

     

    Szeptember 8. Kisasszony napja

     

     

     

    Kisasszony napja, más néven Kisboldogasszony napja, az egyházi naptár szerint Szűz Mária születésének ünnepe. A XI. század óta tartják számon. Az egész magyar területen kedvelt búcsúnap. Egyes helyeken ezen a napon kezdték meg a gabona vetését. Kisasszony napjára virradó éjszaka kitették a vetőmagot, hogy az Úristen szentelése fogja meg. A hiedelem, hogy az ilyen búza nem üszkösödik meg, és bőven terem. Ez a nap jelezte a dióverés kezdetét, és a fecskék útrakelését is. Ha ezen a napon esett, és bugyborékos volt, csapadékos ősz vár ránk a néphit szerint. Sokfelé ez a nap a cselédek szolgálatba lépésének az ideje is.
    Hegyvidékeink parasztsága úgy véli, ha Kisasszony napján nem köszönt be az éjszakai fagy, akkor hosszú, meleg lesz az ősz. Ennek különösen a szőlészek szempontjából van nagy jelentősége, hiszen a régi mondás szerint is:
    "Szeptemberi meleg éjszakák finom bort érlelnek. Ha hidegre fordulnak Máriák, savanyúak lesznek."

     

     

     

    Ezen a napon a hívő asszonyok kimennek a napfelkeltét várni, mert az arra érdemesek a fölkelő napban megláthatták Máriát.

     

     

     

    Ősi pogány őszkezdő nap. A fecskék is összesereglettek, hogy melegebb égtájak felé repüljenek, ezért nevezik ezt a napot "fecskehajtó Kisasszonynak". Dologtiltó nap lévén, az asszonyok sem dolgoznak, különösen a fonás tilos.

     

     

     

    Szeptember 12. Mária napja

     

     

     

    Szűz Mária nevenapja. Számos templom, kápolna helyezte magát Mária nevének oltalmába, ezért egyes vidékeken a búcsú napja. Ez jó alkalom volt a vendégségre, amikor messziről is eljöttek a családtagok egymást meglátogatni, nagy volt a sütés-főzés. Megjelentek a vásárosok is, úgyhogy a búcsú igazi népünnepély volt.
    A Mária keresztnév igen kedvelt volt a parasztság körében, és máig gyakran előfordul. A kultusz azonban német, illetve németes jellegét máig megőrizte. Kunsziget öregjei szerint, ha ezen a napon szép az idő, akkor a vénasszonyok nyara hosszú és derűs lesz.

     

     

     

    Az újkorban Bécs felszabadulása után vált a török alóli felszabadulás ünnepévé, kultusza a XVIII. századtól a magyar területen rohamosan terjedt. A kultuszt a passaui Máriahilf (Segítő Boldogasszony) kegykép ihlette. A hagyomány szerint 1683-ban Lipót császár Bécs ostroma alatt e kegykép előtt imádkozott a győzelemért.

     

     

     

    Szeptember 15. Hétfájdalmú Szűzanya

     

     

     

    Mária anyai fájdalmára való emlékezés. Költészetünk egyik legrégebbi emléke az Ómagyar Mária-siralom ennek a kultusznak állít emléket.
    A Pieta mint az isteni és emberi szenvedés megfoghatatlan szimbóluma, a középkor végének alighanem legegyetemesebb áhítatforrása lett. A pápai búcsúkiváltságok feltétele lett, hogy a Krisztus kínszenvedéséről és Mária keserűségéről szóló imádságokat a Pieta előtt kell végezni. Ez eleinte a feszületet is jelenthette, de legáltalánosabban és később kizárólag a Mária ölében nyugvó halott Krisztust. Szokás a Fájdalmas Szüzet halott Fia nélkül, pusztán hét tőrrel vagy karddal átvert szívvel is ábrázolni.
    Sajátos egri szőlőműves terminus: "fájdalmasra szed", vagyis már a fájdalmas búcsúra megszüretel. A szőlőszedést befejező szüreti mulatságot hazánk minden szőlőtermő vidékén megtartották. A táncmulatság helyét, az épületet, a sátrat, lugast szőlőfürtökkel díszítették fel, s aki lopott a szőlőből, annak büntetést kellett fizetnie. Ott, ahol ilyen közös szüreti mulatságot nem tartottak, a szüret befejezését ünnepi vacsorával ünnepelték, amelynek elengedhetetlen része a mai napig is a birkapaprikás.

     

     

     

    Szeptember 18. Péter napja

     

     

     

    A Muravidéken Péter időjárását is kíváncsian figyelik, hisz a nyakukon van a vetés, márpedig "40 napig olyan időt várj, mint Péterkor". Ha esik, két ökörrel, de sokszor néggyel sem tudsz kievickélni a sárból, tapasztalták a muravidéki falvakban.

     

     

     

    Szeptember 21. Máté napja

     

     

     

    Veszelszki Antal 1799-ben kiadott "Száz esztendős kalendáriom"-ában, amit a falusi majoros gazdáknak ajánlott, és adott ki az év 12 hónapjának kalendáriumi szokásairól és tanácsaival, azt írta "Rövid paraszt Praktika"-ként: "Ha Máté napján tiszta idő vagyon, a bornak esztendőre nagy bőségét várják."
    Ezen a napon Máté evangélistára emlékezünk. Vámszedő volt, mielőtt Jézushoz csatlakozott volna. Ábrázolásain ifjú alak áll mellette, mert evangéliumát Jézus nemzetségfájának elmondásával kezdi. Olykor könyvet, alabárdot adnak a kezébe. Több Vámos elnevezésű falu választotta patrónusának a vámon ülő Mátét.

     

     

     

    Sok vidéken ez a nap jelezte az őszi búza vetésének kezdetét. Ezt a munkát férfiak végezték. Máig élő hagyomány az ültetésre váró búza szentelése. A vetés régebben szinte országszerte karácsonyi abroszból vagy háziszövésű sütőabroszból történt, ugyanabból, amelynek vásznából az aratógatya is készült. A gazda ilyenkor ügyelt szavaira, szinte szótlanul dolgozott, s a munka végeztével magasra dobta a vetőabroszt, hogy akkorára nőjön a búza. A Máté napi időjárásból a szőlősgazdák jó idő esetén jó bortermésre számíthattak.
    A régi szegedi öregek vetés előtt imádkoztak. A vetőmagra keresztet vetettek: Atyának, Fiúnak, Szentlélök Istennek nevibe elvetöm, szaporodj! Göcsejben az első szántás első fordulóján a gazda az ekeszarvára akasztotta az olvasóját és imádkozott. Vetésnél pedig a múlt század elején a magvető megmosta a lábát és tiszta fehérneműt vett magára. Nyelve alá három búzaszemet tett, és egészen a vetés elvégzéséig ott is tartotta. Ha szóltak hozzá vagy köszöntek neki, nem válaszolt. Mint mondták, azért, hogy a madarak nyelve leragadjon, és ne kapjanak rá a vetésre.
    A bánáti katolikus bolgároknál a vetőmagot szenteltvízzel hintették meg. Hitük szerint a hétnek azon a napján jó vetni, amelyen az ember Péter és Pál ünnepe után először látja meg a Fiastyúkot.

     

     

     

    Szeptember 25. Gellért napja

     

     

     

    Gellért (megh. 1046.) Csanád első püspöke volt. Bencés szerzetesként hazánkba, Szent István udvarába jut, itt a király tanácsadója, Imre herceg nevelője lesz. Később a bakonybéli remeteségbe vonul vissza, de közben a király őt emeli a csanádi püspöki székbe. Szent István halála után, a vallási és trónviszályok idején Gellért a lázadók kezére kerül, ők ölik meg, letaszítva a Duna melletti 3 és később az ő nevét viselő 3 magas hegyről. Holttestét Csanádra vitték, egyik ereklyéje a szegedi Fogadalmi Templomban látható.
    Szent Gellért hegye a hazai mondavilágban a boszorkányok gyülekezőhelye. Egy budai szőlőmunkás mondta a múlt század végén, hogy még most is vannak boszorkányok a hegy belsejében.
    Topolyán az ördöggel szövetségre akarók éjszakája Gellért éjszakája. Aki el akarja sajátítani a boszorkánytudományt, az ezen az éjszakán éjfélkor menjen a keresztútra, vigyen magával krétát, húzzon vele maga köré kört, hogy védve legyen. A körből tárgyalhat azután az ördöggel, akit arról ismer fel, hogy tüzes nyelve van, a szeme világít, iszonyatosan fekete és kénkőszagú, büdös. Ha megkapta a "tudományt", a boszorkányságot, akkor öregasszony képében vagy fejetlen ló, óriási bakmacska, parázsló szemű vörös kutya, anyadisznó, és még ki tudja, minek a képében nem, kísérthet, okozhat kárt, bajt a másik embernek.

     

     

     

    Szeptember 29. Mihály napja

     

     

     

    Szent Mihály arkangyal ünnepe. A hagyomány úgy tartja, Szent Mihály a túlvilágra költöző lélek bírója, kísérőtársa. Ezzel függ össze a hordozható ravatal Szent Mihály lova elnevezés is. Torockó népe szakrális szemlélete szerint a halál és temetés Szent Mihály gondviselésében inkább menyegző, mint fekete gyász. A halottnak ősi szegedi hiedelem szerint Szent Mihály a vőfélye, ő kéri ki és viszi a menyasszonyt, az emberi lelket az örök menyegzőre, Urának örömébe. Az ő oltalmára bízzák, amikor a Szent Mihály lova néven emlegetett ravatalra téve, utolsó útján a sírhoz kísérik. Tápai szólás szerint aki meghalt, azt mögrúgta a Szent Mihály lova. Az eszköz és kifejezés egyébként országszerte ismeretes.

     

     

     

    Szent Mihály naphoz sokféle időjárással kapcsolatos hiedelem fűződik. Ha Mihály itt találja a fecskéket, akkor hosszú-szép őszre lehetett számítani. A pásztorok az állatok viselkedését kísérték figyelemmel, s abból következtettek a várható időjárásra. A természetben, az időjárásban is változás áll be, Szent Mihály napja az ősi napéjegyenlőség tájára esik, mintegy ott áll a tél kapujában. "Szent Mihály-nap után egyicce víz, két icce sár." Egy göcseji mondás szerint Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet. Szamosháton pedig azt modják, hogy aki Szent Mihály-nap után szalmakalapban jár, attól nem kérnek tanácsot. A juhászok úgy tartották, ha Mihály éjszakáján összefekszik a birka, akkor nagy tél lesz, ha pedig szét, akkor enyhe. Az idő hidegebbre fordul, a bánátiak szerint megszakad a fű gyökere. Úgy is mondják, hogy "Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehet kihúzni a füvet". A palicsiak szerint a hal a víz fenekére húzódik, nincs többé halfogás.

     

     

     

    Ez a nap a kisfarsang kezdetét is jelentette. Ez az időszak Szent Mihály napjától Katalin napjáig tartott. A gazdálkodóknak a számadás napját is jelentette, a pásztorok hazahajtották az állatokat, elszámoltak, kezdetét vette a kukoricatörés. Valamikor eddig legelt a Szent György napkor kieresztett marha a pusztán. Dunántúlon ez a nap a gulyások jelentős ünnepe volt. A pásztorok Csíkban ekkor térnek vissza a havasokról, és télire gazdáik gondviselésére bízzák a jószágot. A juhászok is ilyenkor adják át a juhokat, kapják meg a bérüket, és a többi cselédhez hasonlóan vagy újból elszegődnek a régi gazdához, vagy új gazda után néznek. A szegődtetés, a "váltakozás" napja Szent Mihály napja. A cselédek ekkor változtatnak helyet, ekkor költözködnek.

     

     

     

    Ekkorra már megforrt a déli szőlőhegyek - az évi átlagnál korábban szüretelt - szőlőinek bora. Ezért hívták a délmagyarországi területeken Borszűrő Szent Mihály napjának az egyébként a gazdasági év szempontjából mindenhol az országban oly jelentős napot. Ekkortól lehetett szűrni a bort, ekkortól kezdődhettek a lakodalmak. Sok helyen - elsősorban az Alföldön és Eger környékén - Szent Mihály napja a szüret megkezdésének időpontja. Ennek mindent alárendeltek Eger városában: szünetelt a bíráskodás, a diákok szabadságot kaptak (igaz, szüreti munkájukat mindig elvárták).

     

     

     

    Főangyal, illetve arkangyal, a mennyei seregek fejedelme. Az egyház oltalmazója, küzdelmeinek pártfogója. Ősi hagyomány szerint patrónusa a keresztény katonáknak is, főleg, ha a pogányság ellen a hitért küzdenek. A világ végén harcolni fog minden hívő keresztény lélekért, hogy kiragadja a sátán hatalmából. A haldoklókat is oltalmazza, majd átvezeti őket a másvilágra. Ő teszi mérlegre az ember jócselekedeteit és gonoszságait. Mihály tehát az Utolsó Ítélet arkangyala. Hol a világítélő Krisztus társaságában, hol pedig önállóan, két kezében karddal és mérleggel jelenik meg a középkori templomaink kapubejárata fölött, vagy bent a diadalíveken.
    Országszerte emlékezetesek voltak a szentmihályi vásárok, amelyeket a nagyobb városokban tartottak. A távolabbi helyekről, akkor még lovaskocsival, vagy ökrös szekérrel mentek a vásárba. Így árultak a vargák, a csizmadiák, a kádárok, a szíjjártók, a szűrszabók stb. Sok árus mondókával csalogatta a vevőket: Asszonyok, asszonyok, gatyamadzag, pöndölmadzag, vékony madzag, vastag madzag, széles madzag, keskeny madzag, fehér madzag, sárga madzag, Nem dicsérem, jól megmérem, Tessék kérni!

     

     

     

    De nemcsak azért mentek a vásárba, hogy megvegyék, amire szükségük van. Ez szórakozást, ismerkedést, hírszerzést is jelentett az embereknek.
    Ilyenkorra már megforr az újbor, beindul a pálinkafőzés, kezdődhet a lakodalmazás őszi időszaka. Az apátfalvi öregek szerint a legény Szent Mihály napján vitte el a lánynak a jegykendőt, ha még Katalin napja előtt meg akartak esküdni. Ez az időjárás még alkalmat adott arra, hogy a szabadban főzzenek és táncoljanak, esetleg a szabadban felállított asztaloknál étkezzenek, mert a kis falusi házak nem voltak alkalmasak a nagy vendégsereg befogadására.
    E naphoz is kapcsolódik női munkatilalom: aki ilyenkor mos, kisebesedik a keze, aki pedig mángorol, annak egész évben dörögni fog a háza felett az ég.

     

     

     

    Október - Magvető hava, Mindszent hava

     

     

     

    Október 4. Assisi Szent Ferenc napja

     

     

     

     

    1181-ben született Assisiben. A ferences rend megalapítója, aki az evangéliumi szegénységet, alázatosságot, irgalmasságot hirdette. Ha ezen a napon ültettek kotlót, nyírfaágat tettek a fészekbe, hogy a csirkék el ne pusztuljanak. Úgy gondolták, a nyírfaág mindaddig, míg a csirkék ki nem kelnek, megvédi őket az ártó, gonosz hatalmaktól. Ezen a héten szokás volt kanászostorral durrogtatni a hegyen a gonosz szellemek elűzésére, és ez az idő volt a legalkalmasabb a vetésre, a szüret kezdetére.

     

     

     


    Október 15. Teréz napja

     

     

     

    Szent Teréz a 16. században élt. Ez a nap sokfelé a szüret kezdete, elsősorban az erdélyi magyar borvidékeken, de Somló hegyén is, Egerben Teréz-szedés a neve. A Bánságban és Bácskában asszonyi dologtiltó nap volt, amikor nem moshattak és kenyeret nem süthettek. E nap környékén szokott hazánkban beköszönteni az úgynevezett vénasszonyok nyara. Ilyentájt a hűvös de nem fagyos éjszakákat langymeleg, napos, kellemes nappalok követik. Ez a kellemes időszak igen kedvező a szüretelőknek és a lakodalmasoknak.

     

     

     

    Október 20. Vendel napja

     

     

     

    A legenda szerint Szent Vendel a 7. században élt ír királyfi volt, remetéskedett, majd egy birtokoshoz szegődött, annak nyáját ellenőrizni. A jószágtartó gazdák és pásztorok védőszentjükként tisztelték. Ha állatvész ütött ki, azt mondták Vendel viszi az állatokat. E napon nem fogták be a jószágot és vásárra sem hajtották. Sokfelé búcsúnapként is szolgált. A templomból körmenettel vonultak Szent Vendel szobrához, akit pásztoröltözetben, lábánál kutyával és báránnyal ábrázoltak. Vendel társulatokat un. Vallási egyesületeket hoztak létre a juhtartó gazdák. A pásztorok ünnepe, mulatozásuk napja volt.

     

     

     

    Október 21. Orsolya napja

     

     

     

    A hajdúböszörményi pásztorok úgy tartották, ha ilyenkor szép az idő, akkor az karácsonyig meg is marad. Úgy vélték, amilyen Orsolya-napkor az idő, olyan lesz a tél. Kőszeg környékén hagyományosan ezen a napon kezdték a szüretelést.

     

     

     

    Október 26. Dömötör napja

     

     

     

    A keleti egyház kedvelt szentje, a 4. Században a nagy keresztényüldözések idején vértanúhalállal halt meg. Az ország keleti felében ő volt a juhászok pártfogója. Juhászújévnek is nevezik, mert ezen a napon számoltatták el, vagy hosszabbították meg a juhászok szolgálatát. A Dömötör-napi hideg szelet a kemény tél előjelének tartják.

     

     

     

    Az Alföldön ezen a napon állatvásárokat tartottak, többnapi mulatságokat rendeztek. Juhásztort, juhászbált rendeztek Hortobágyon, Szegeden. E napon a juhászok a plébánia udvarán birkapaprikást főztek, a juhásznék bélest sütöttek. Ez volt a bezáró mulatsága a juhászévnek.

     

     

     

    Október 28. Simon - Júdás napja

     

     

     

    Hegyalján ilyenkor kezdték Tokajon a szüretet. A szüreti szokások a szőlőszedés utolsó napjához kapcsolódnak. Közvetlen a szüret után gyakori a szüreti felvonulás, majd az ezt követő bál. A szüret időpontja a 18-19. században valamilyen jeles naphoz kötődött.

     

     

     

    Simon, Júda napja is szorosan kötődött a juhászélethez - mint az ezt megelőző Demeter-nap is. Ekkorra a nyájak behajtását mindenképpen be kellett fejezni. Amennyiben szép idő van e napon, akkor jó termésre van kilátás a következő évben.

     

     

     

    November - Enyészet hava, Szent András hava

     

     

     

    November 1. Mindenszentek napja

     

     

     

     

    E nap estéjének halott-tiszteleti szokásai a római Feralia ősi halotti ünnepeiből nőttek ki. Mindenszentek napján a család minden tagja meggyújt egy-egy gyertyát. Akié a leghamarabb ég el, az hal meg elsőnek.
    A népi tudatban a Mindszentek napja azoknak a halottaknak az emlékét őrzi, akiknek a neve nem szerepel a naptári év ünnepei között. A csendes emlékezés napja. A Mindszentekhez szorosan kapcsolódik a következő napi ünnep, aHalottak napja.
    A hozzátartozók temetőjárása már októberben megkezdődik. Helyrehozzák a sírokat, krizantémmal, őszirózsával, az elmúlás virágaival díszítik őket. Ilyenkor az ismeretlen holtakra is gondot fordítanak az emberek. Mindenszentek estéjén az eltávozottak emlékezetére megszólalnak a harangok, és gyertyák gyúlnak. Ez alatt az idő alatt a lelkek jelképesen megpihennek. Az ősök sírjánál összegyűlik a rokonság, és a halottak üdvéért imádkozik.

     

     

     

    November 2. Halottak napja

     

     

     

    Városon és falun egyaránt a halottakra emlékezés ünnepe. Rendbehozzák a sírokat, feldíszítik, gyertyát gyújtanak a halottak tiszteletére.

     

     

     

    A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért régen sokfelé számukra is megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. Egyes vidékeken a temetőbe vitték ki az ételt, s a sírokra helyeztek belôle, a maradékot pedig a koldusoknak adták. Szeged környékén "mindönszentek kalácsa", "kóduskalács" néven üres kalácsot ajándékoztak a szegényeknek. Székely népszokás szerint egész kemencére való cipót sütöttek, amelynek Isten lepénye vagy halottak lepénye volt a neve. Ezt kiosztották a templom előtt gyülekező szegények között.
    Aki virágot szakít a sírról, azt elviszi a halott. Az égő gyertyát nem szabad más sírra tenni, mert annak a halottnak a bűne, akinek a sírjáról elvették, átszáll a másik lelkére.

     

     

     

    Többfelé úgy tartották, hogy Mindenszentek és Halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban.

     

     

     

    Erre a hétre munkatilalom is vonatkozott. Nem volt szabad mosni, meszelni, a földeken dolgozni, mert mindez bajt hozhat a ház népére, megzavarja a holtak nyugalmát. Ehelyett őröltek, kukoricát morzsoltak.

     

     

     

    November 11. Márton napja

     

     

     

    Szent Márton 316-ban született Pannóniában. A középkor egyik legnépszerűbb szentje, kultusza hazánkban is virágzott: emlékét helynevek is őrzik. A XIV. századi krónikákban a tisztújítás, jobbágytartozás lerovásának napja. Az erdélyi pásztorok e napon kérték járandóságukat. Régen Márton nap a gazdasági élet fontos őszi zárónapja volt. Ekkor hajtották be a gulyát legelőre.

     

     

     

    Sorra járták a házakat, köszöntőt mondtak, nyírfavesszőt ajándékoztak a gazdának, aki megőrizte, s tavasszal az állatok kihajtására használta.

     

     

     

    A legenda úgy tartja, Szent Márton alázatból ki akart térni püspökké választása elől, a ludak óljába rejtőzött, azok gágogásukkal elárulták. Innen a "Márton lúdja" elnevezés. Ilyenkor vágták le a tömött libákat, úgy tartották: "aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik." Márton az új bor bírája, tartja a hiedelem, azaz ilyenkor már iható az új bor.

     

     

     

    A Márton napi időjárásból következtettek a télre: "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható." Sokfelé azt tartják a Márton napi idő a márciusi időt mutatja. A Márton napi lakomán elfogyasztott lúd csontjából is időjárásra következtettek: ha a liba csontja fehér, és hosszú akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid akkor sáros.

     

     

     

    Dologtiltó nap volt. Tilos volt mosni, teregetni, mert a jószág pusztulását okozta volna. Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben ehessen, ihassanak. Úgy gondolták, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba.

     

     

     

    November 19. Erzsébet napja

     

     

     

    Árpádházi Szent Erzsébet (1207-1231) a katolikus egyház egyik legtiszteltebb női szentje. Időjárásjóslás fűződik ehhez a naphoz: ha e napon havazik, azt mondják Erzsébet megrázta pendelyét. "Szent Erzsébet napja tél erejét szabja." Mindenütt azt tartják, ha esik Erzsébetkor, akkor lágy tél lesz, nem kell félni a téli zimankótól, erős hidegtől, fagyoktól. A magyar-német középkori kapcsolatokban fontos elem Árpádházi Szent Erzsébet alakja, aki Hessenben, Marburg an der Lahn-ban halt meg, és az áldozatkészség, a szegények és elesettek ápolása, a könyörületes szeretet szimbóluma lett. A gazdák azt mondják, amilyen Erzsébet, olyan lesz decemberben karácsonykor. Ezen a napon mindenféleképpen be kell fejezni az őszi búza vetését.

     

     

     

    November 25. Katalin napja

     

     

     

    Szent Katalin a IV. században élt, hitéért mártírhalált halt. Okossága miatt volt a diákok, tudósok, egyetemek védőszentje. E naphoz férjjósló hiedelmek és praktikák is kapcsolódnak. Mezítláb különféle ágakat loptak a fákról, amely ha karácsonyig kizöldült, következtettek a leány közeli férjhezmenetelére. A kizöldült ágat nevezték Katalinágnak. A legények is ezen a napon tudakozódhattak jövőjüket illetően. Párnájuk alá lopott leányinget tettek, hogy megálmodják jövendőbelijüket.

     

     

     

    Időjárásjóslás is kötődik e naphoz: Ha Katalin kopog, akkor karácsony locsog, viszont ha Katalin locsog akkor karácsony kopog. Katalin az utolsó mulatós - bálos nap, mert ezt követi az advent kezdete. Rámutató nap, január időjárására utal.

     

     

     

    A házasságra vágyó lányok védőszentje, vértanúságának az eszköze a kerék miatt a fuvarosok, kerékgyártók, bognárok, molnárok, fazekasok tisztelték. Napjához férjjósló hiedelmek és praktikák kapcsolódtak. A vízbe tett gyümölcság, ha kizöldül karácsonyig, a lány közeli férjhez menetelét jósolja. Az ágat katalinágnak, katalingallynak nevezik.

     

     

     

    November 30. András napja

     

     

     

    Szent András apostol a keleti egyház védőszentje az I. században élt. A hagyomány szerint átlósan ácsolt kereszten halt mártírhalált, ezért hívják az ilyen keresztet andráskeresztnek. András a téli évnegyed kezdőnapja, a legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap. A lányoknak többnyire magányosan, titokban kellett ezeket a praktikákat elvégezniük. Böjtöltek, a párnájuk alá férfi ruhaneműt rejtettek.

     

     

     

    Az is eredményesnek bizonyult, ha András napján hallgatták honnan jön a kutyaugatás, ugyanis abból az irányból várhatták leendő férjüket. Se szeri, se száma a gombócfőzésnek, ólomöntésnek, András napi jóslásoknak amit a kíváncsi lányok még ma is alkalmaznak. A gombócba egy férfi nevet rejtettek, főzni kezdték, amelyik elsőnek jött a víz tetejére, az lett az illető férjének neve. Úgy gondolták, ha fokhagymával megkenik az ólak ajtaját, állataikat megvédik a farkasoktól.

     

     

     

    December - Álom hava, Szentkarácsony hava

     

     

     

    Karácsonyi ünnepkör

     

     

     

     

    Ádvent: Az egyházi év kezdete, a karácsonyra való négyhetes lelki előkészület ideje, kezdete a Szent András napját (november 30.) követő vasárnap előestéje. Eredete az V-VI. századra nyúlik vissza, s az első időszakban háromnapos böjttel volt összekötve. A szó latin eredetű, jelentése: megérkezés, az Úr érkezése.

     

     

     

    Bod Péter református lelkész, egyházi és történetíró ezt írta a 18. század közepén:

     

     

     

    "Így neveztetnek a mostani rendtartás szerént a karácson előtt való négy hetek. Régen voltanak hat hetek a Szent Márton napjától fogva, aholott kezdi most is a görög eklézsiában négy hetekre szoríttatott ilyen fundamentomon, mert a Krisztusnak négy adventusa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe beszáll és az embert megtéríti. Midőn halála óráján elmégyen az emberhez. Midőn eljő az utolsó itéletre. Rendszerint kezdődni szokott Szent András napján."

     

     

     

    Régen éjféli harangzúgók jelezték kezdetét, egyben az egyházi év megnyitását is. A vallásos emberek szigorú böjtöt tartanak ezen idő alatt, falun hajnali misére jártak, amit a középkorból eredeztetett kifejezésekkel angyali vagy aranyos misének is hívtak, és Szűz Mária tiszteletére ajánlottak.

     

     

     

    Ádventkor az eladósorban levő lány a hajnali misére való első harangozáskor a harang köteléből három darabot tépett, amit aztán a hajfonó pántlikájában hordott, hogy farsangkor sok kisérője legyen. Alföldön volt szokás, hogy a hajnali misére való harangozáskor a lányok mézet vagy cukrot ettek, hogy ettől édes legyen a nyelvük, s mielőbb férjet "édesgessenek" magukhoz. Erdélyben volt szokás, hogy a hajnali mise ideje alatt az összes ajtót, ablakot zárva kellett tartani, mivel ilyenkor a boszorkányok állati alakot öltenek, házakba, ólakba próbálnak jutni, s ott rontást okozni. Az Ipoly mentén járta az a hiedelem, hogy az elázott pénz Advent idején tisztul. Salgótarján környékén azt tartották, hogy ilyenkor tüzes emberek jártak, kiknek a szájukból tűz áradt. Az ilyen tüzes emberek ellen a néphit szerint olvasóval (rózsafüzér) lehetett védekezni.

     

     

     

    Ősi időkből származik a varázskör gondolata. Koszorút fontak az emberek szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból, és vörös meg aranyszín szalagokkal díszítették. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, a sárga és az arany a fényé. A koszorú vagy a kör az örökkévalóság jelképe volt, és a varázserőé is, amely nem törik meg, nem múlik el. Azt tartották, hogy az ilyen szent koszorúkkal minden gonosz szellem elől el lehet zárni a házat.

     

     

     

    December 1. Elza napja

     

     

     

    December első napjával megkezdődik a hó végi ünnepekre való előkészület. Többek között befogják a karácsonyi pulykát is hízni. Az időjárást illetően negyvenes nap. Mindenütt azt tartják, ha e napon fúj a szél, akkor 40 napig szeles lesz az idő

     

     

     

    December 3. Ferenc, Disznóölő Szent Ferenc, Disznóölő Ferenc napja

     

     

     

    Azt tartották a Dunántúlon, hogy e nap kiváló alkalom a disznók levágására, feldolgozására, már elég hideg van, van ideje és lehetősége a húsnak, hogy kifagyjon.

     

     

     

    December 4. Borbála napja

     

     

     

    Szent Borbála emlékünnepe, aki Kis-Ázsiában élt. Keresztény hitéért halt mártírhalált. A bányászok, tüzérek, védőszentje. A Borbála nap hiedelemszokásai a magyar nyelvterületen csak szórványosan terjedtek el. Ilyen például a női munkatilalom. Tiltott dolog volt a fonás, varrás, söprés. Borbála napi női látogató nem hoz szerencsét a házra. A boszorkányok e napon szerezték be a rontáshoz szükséges ruhadarabokat, ezért tilos volt a ruhát kint hagyni. Tilos ajándékozni, kölcsönadni, mert az elvinné a szerencsét a háztól. Javasolt munka a borfejtés, tollfosztás. Ha a Borbála napon vízbetett gyümölcság kivirágzott karácsonyra, a lány férjhezmenetelére jósoltak.

     

     

     

    December 6. Szent Miklós napja

     

     

     

    Szent Miklós püspök a IV. században élt a kisázsiai Myra városában. A pékek, gabonakereskedők, diákok, eladólányok, révészek, vízimolnárok, polgárvárosok pártfogója. A Mikulás szó a Miklós név szlovák megfelelője, csak a XIX. században került be a köznyelvbe. Az ország egyes területein szokás volt a mikulásjárás, amely eredetileg középkori diákszokás volt. A falvakban a XX. század első évtizedeiben városi hatásra terjedt el az ajándékozás szokása.

     

     

     

    Alakja közismert, jóságos tekintetű, ezüst szakállas idős emberként ábrázolják, aki püspöki süveget és piros talárt visel, kezében pedig püspöki pásztorbotot tart. Általában a jó gyermekek ajándékosztó barátjának tekintik.

     

     

     

    Az időjárással kapcsolatos hiedelmek szerint ilyenkor már havazik, mire azt mondják: Miklós megrázta a szakállát, melyből a karácsonyi időjárásra következtettek.

     

     

     

    December 13. Luca napja

     

     

     

    Szent Luca a legenda szerint keresztényhitéért halt vértanúhalált. A szembetegségben szenvedők pártfogója. A név a latin lux, az a fény szóból ered. Ehhez a naphoz kapcsolódó hiedelmek: például a férj- és házasságjóslás, halál- és beteg-jóslás, termésjóslás, időjárásjóslás.

     

     

     

    A decemberi asszonyi ünnepek közül hazánkban legjelentősebb Luca napja. Lányoknak, asszonyoknak tilos ilyenkor dolgozniuk. Számos történet szól arról, hogyan büntette meg Luca azokat, akik szőni, fonni, varrni, mosni mertek az ő ünnepén. Luca büntetésből a fonó asszonyhoz hajítja az orsót, kóccá változtatja a fonalat, bevarrja a tyúkok tojókáját. Luca napján alakoskodni is szoktak. A Luca-alakoskodó fehér leplet hord, arca elé vagy fejére szitát tesz. Ellenőrzi a fiatalokat, a lustákat megszégyeníti.

     

     

     

    Luca napján kezdik készíteni a Luca székét, amelynek segítségével Karácsony böjtjén felismerik a boszorkányokat. Alig van olyan falu, ahol nem ismernék a Luca székéről szóló babonás történeteket. A lucaszéken készítője minden nap dolgozik valamit, úgy, hogy éppen Karácsony estéjére készüljön el. Ezért terjedt el a mondás: "Lassan készül, mint a Luca széke". Akkor elmegy az éjféli misére, és ott megismeri a falu boszorkányait, mert ilyenkor szarvat hordanak. Utána azonban menekül haza, különben széttépnék a boszorkányok. Legjobb, ha mákot szór el az úton, mert a boszorkányok kötelesek a mákot felszedni, s így a történet hőse megmenekül a bosszújuktól.

     

     

     

    Az ország nyugati részében Luca-nap hajnalán "kotyolni" járnak a kisfiúk. Szalmát vagy fadarabot visznek magukkal (legjobb, ha ezeket valahol elcsenik), s arra térdelve mondják el köszöntőjüket. Utána kukoricával vagy vízzel öntik le őket a háziak, ők pedig a szalmával, fával "megvarázsolják" a tyúkokat, hogy egész évben jól tojjanak.
    Luca-Luca, kitty-kotty,kitty-kotty
    Tojjanak a tiktyok, lúdgyok, jó tojók legyenek.
    Annyi pénzök legyen, mint a pelva kutyolban a pelva.
    Akkora szalonnájok legyen, mint a mestergerendája.
    Akkora kolbászok legyen, mint a falu hossza.

     

     

     

    A köszöntőt mondó gyerekek ezután ajándékokat kapnak.

     

     

     

    Luca-napkor a fonóban együtt mulatott a falu egész ifjúsága. Ettek, ittak, muzsikáltak, társasjátékokat játszottak. Sötétedéskor beállítottak a lucák: fehér lepedőben, belisztezett arccal jöttek a legények a lányokat ijesztgetni. Őrségben fűzfavesszőből suprát fontak, s azzal verték ki a fehérnépből a rossz szellemet, s egészséget, mértékletességet kívántak neki.

     

     

     

    Palóc vidéken lepedőbe öltözött legény, derekán borjúkötéllel járta a házakat. Arcát liszttel, nyúlbőrrel, vagy szitával fedte be (vele, általa az áhított tisztaság, a szűzség volt jelen - a nyúl a keleti zodiákusban a szűz havának jelölője). Kopogtatás nélkül lépett be az ajtón, s a kezében tartott Márton-napi lúdszárnnyal (angyalszárnnyal) simogatta végig a háziak arcát, a falon lévő tárgyakat; a sarkokra keresztet "rajzolt" a szárnnyal, és hátrafelé lépegetve némán távozott. Ő nem az európai rontó-bontó lucapucát idézte meg.

     

     

     

    Legelterjedtebbek a szerelmi jóslások voltak. Leggyakrabban derelyét főztek ezen az estén. Mindegyikbe egy fiúnevet rejtettek el. A derelyét vagy gombócokat forró vízbe dobták, majd azt, amelyik elsőnek “felugrott”, gyorsan kikapták. Az abban elrejtett fiúnév jelentette a jövendőbeli keresztnevét. Vagy ólmot öntöttek, hogy megtudhassák leendő férjük foglalkozását. Egy másik jóslás szerint a papírszeleteket a lányok egyesével a tűzbe dobták. Csak az utolsó cédulát hagyták meg, mert a ráírt név mutatta a vőlegény nevét.
    Egyes helyeken Lucakor a lányok almába haraptak, amiből utána minden nap harapni kellett. Ami maradt, azzal mentek az éjféli misére, és akivel először találkoztak, olyan nevű lett az uruk.

     

     

     

    December 21. Tamás napja

     

     

     

    Hitetlen Tamás néven emlegetett apostol napja. A hagyomány szerint pünkösd után megjelent neki külön Jézus. Innen ered a szólás: Szent Tamás szolgája vagyok, azaz hiszem, ha látom. E naphoz is férjjósló praktikák kapcsolódnak.

     

     

     

    Az esztendő legrövidebb napja a téli napforduló csillagászati időpontja.

     

     

     

    A Muravidéken valamikor régen azt hitték, hogy aki ezen a napon egyszer disznót öl, annak azután minden évben le kell vágnia valamit, mert különben Tamás öl, elpusztul valamelyik állat.
    Karácsony a téli napforduló ősi ünnepe. A kereszténységben Jézus Krisztus földi születésének emléknapja: az öröm és a békesség, a család és a gyermekség, az otthon és a szülőföld, az életet adó fény megszületésének ünnepe. A világosság győzelme a sötétség fölött. A középkorban a karácsonnyal kezdődött az új esztendő.

     

     

     

    Karácsony ünnepét betlehemezés, szentcsalád-járás, "bő-kovács" játék vezette be az advent fontos tartozékaként. Hegyhátvidéken napfordulati pásztortáncot jártak a betlehem körül. A Szeged alsóvárosi templomba a századfordulón még az éjféli misére dudaszóval pásztorok vonultak be, ketten közülük gedát és bárányt hoztak, s adtak át a miséző papnak, s a jószágok átadását napfordulati tánc követte, amelyet mindenki járt, s dudaszó kísért. A betlehemezők az angyalok és Mária is legények voltak általában, de Mezőkövesden lányok adták elő a játékot.

     

     

     

    December 24. Karácsony vigíliája, Ádám-Éva napja

     

     

     

    Az adventi időszak utolsó napja.A téli napfordulóhoz kapcsolódó, évkezdő ünnepkör jelentős naptári ünnep, Luca után a legjelentősebb, legnagyobb ünnep a karácsony. A népi ünneplésben pogány, egyházi, népi, félnépi, más népektől átvett vagy kalendáriumi szokások, dramatikus játékok ötvöződtek. Sok hiedelem kapcsolódik a naphoz: tilos volt: fonni, mosni, foltozni, mosogatni, kölcsönadni, mert ez bajt hozhatott a családra.

     

     

     

    E napon állítunk karácsonyfát.

     

     

     

    A karácsonyfa-állítást először Elzászban jegyezték fel a XVII. században. A XVIII. századtól már mint protestáns családi szokás terjedt el a német területen. A XIX. századtól a világ számos országában meghonosodott a karácsonyfa-állítás. Hazánkban a XIX. század első felében jelent meg, elsősorban nemesi, majd polgári körökben. Először Brunszvik Teréz martonvásári grófnő állított karácsonyfát. A század második felében a társadalom többi rétegénél is elterjedt. Magyarországon a karácsonyfa elterjedése előtt termőágakat állítottak, ezeket rozmaring-, nyárfa-, bürök-, kökényágakból készítették. Gerendára, vagy a szobasarokba függesztették, olykor a koronájával lefelé. A karácsonyi ajándékozás szokásának ókori előzménye a római újévi ajándék a strena, amelyet Kalendae Januriae (január 1.) alkalmával küldözgettek egymásnak. A német protestantizmus a XVII. századtól családi ünneppé tette a karácsonyt, s ettől kezdve az ajándékozás főleg családi körben jutott jelentőséghez: elsősorban a szülők ajándékozták meg gyermekeiket.

     

     

     

    Régen a legények egy-egy csoportja járta végig a falut, hogy énekszóval adja hírül az Úr Jézus születését és áldott karácsonyt kívánjon. A köszöntés után aki csak teheti elmegy az éjféli misére, esti istentiszteletre. Onnan hazaérve áldott ünnepeket kívának egymásnak, jelezve, hogy megkezdődött az ünnep, amely együtt jár a pihenéssel. Ilyenkor nem dolgozik senki, csak a legszükségesebb házi és házi és házkörüli munkákat végzik el. Karácsony mindhárom napján délelott templomba mennek, délután pedig a rokonokat, barátokat látogatják meg.
    Az éjféli miséről hazafelé tartva - de később is az ünnepek alatt - sokan fürkészik a csillagos égboltot, mert ekkor az időjárásból a jövő évi termésre lehet következtetni. Úgy tartják:
    Ha csillagos az ég boltozatja
    Tele lesz búzával a kamra.
    De ha felhő borítja az eget
    Éhezni fogsz eleget.
    Karácsonykor az ünnepi ebéd általában töltött káposzta, sült hús és kalács. Babot, lencsét ilyenkor nem szabad fozni, mert
    Aki karácsonykor paszult eszik
    Ezt az új évben a kelevények eszik.

     

     

     

    December 25. Karácsony napja

     

     

     

    A hagyományos magyar paraszti életben a család ünnepe volt. Ez a nap munkatilalommal járt. Csak a legszükségesebb munkákat végezték el. Tilos volt ezen a napon a kölcsönkérés és kölcsönadás, mert kivitték volna a szerencsét.

     

     

     

    Kora reggel regősök járták végig az utcákat, és köszöntő gyermekek; aztán szomszédok, rokonok, komák. Székelyföldön "megénekelik" egymást a nagycsalád különvált tagjai, énekes köszöntővel keresik föl az "öreg" házát, s eljön ilyenkor a nagycsaládból haraggal kiszakadt is szeretteivel. A regősök csapata általában vízkeresztig járta a falut. Pogány-keresztény alakoskodók voltak ők. Állatbőrbe öltöztek, láncosbottal, köcsögdudával, dobbal zajongtak, zenéltek, "moccantottak". Különösen a lányos házakat keresték föl, egyebek között farsangi esküvőre regélték egybe a fiatalokat.

     

     

     

    December 26. Karácsony másodnapja, István napja

     

     

     

    István az egyház első vértanúja, államalapító királyunk Szent István névadó szentje. István Jézus Krisztus kortársa és tanainak hirdetôje s a szegények gondviselője volt. A keresztény tanításokért áldozta fel az életét, ellenségei megkövezték, így lett a keresztény vallás elsô vértanúja.

     

     

     

    Az ő ünnepéhez fűződik a regölés, a magyarság egyik legarchaikusabb szokása, fő időpontja is ezen a napon van. A regölés a legények és házasemberek termékenység és párokat összevarázsló házról házra járó köszöntő szokása, a téli napforduló ősi emléke. A legények december 26-a és január 6-a között esténként járták a falut, meg- megálltak egy-egy ablak alatt, és megkérdezték, szabad-e regölni. Ha beengedték őket, a jövő évi terméssel kapcsolatos jókívánságaikat adták elő a gazdáknak, a szerelmeseket pedig "összeénekelték". A regölés szó az ősi sámánvarázslással, a sámánok, a táltosok révülésével, extázisba esésével van kapcsolatban. A regösök hittek abban, hogy a jókívánságok, amelyeket elregölnek, valósággá válnak. Ezért el is várták a regölésért járó jutalmat: sonkát, kolbászt, bort, pénzt.

     

     

     

    Istentisztelet után "istvánoltak": zeneszóval, rigmusokkal köszöntötték föl az Istvánokat.

     

     

     

    István napja termésvarázsló nap. A bánátiak szerint, ha szép idő van, jó termés lesz. Ha zúzmarásak a fák, de később kisüt a nap, akkor sok makk terem a jövő esztendőben - tapasztalták régen a disznókat az erdőben makkoltatók a Muravidéken.

     

     

     

    December 27. János napja

     

     

     

    Szent János evangélista ünnepe. E naphoz kapcsolódott a borszentelés szokása. A szent bornak is - minden más szentelménynek - mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert és állatot gyógyítottak vele.

     

     

     

    János a fordulópont szentje, mivel Janus nyomán őt is az év egyik kapujának, a téli napfordulónak a megszemélyesítőjeként tartották számon. János az, aki előtt látomásaiban a "mennyek ajtaja" megnyílt. December 27-e, Szent János evangélista emléknapja régebben, a 18. századig Karácsony harmadnapja volt. Átalában István-nappal együtt ülték meg. A régi János-napi szokások legjelesebbje - a szokványos Jánosköszöntők, jánosolások mellett - a borszentelés, és a Szent János áldása, más néven Szent János pohara, vagyis a szentelt borral való köszöntés, áldomás. Régen a János-napon megszentelt borral kínálták azokat, akik hosszú útra keltek, búcsúzkodtak. Ez volt a "Szent János pohara". A máig is megtartott szokás alkalmat nyújt a vendégségből való búcsúzkodásnál is az utolsó, búcsúpohár elfogyasztására. A régi rítus szerint ezt ülve kell kiinni.

     

     

     

    December 28. Aprószentek napja

     

     

     

    Aprószentek napja a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek emlékünnepe, azoké, akiket Heródes a gyermek Jézus keresésekor megöletett. Ezen a napon megvesszőzték a gyermekeket a betlehemi kisdedek szenvedésének emlékére. Magyarázata kettős: egyrészt a pogány termékenységvarázslással függ össze, másrészt a bibliai történettel kapcsolatos.

     

     

     

    Sok helyen vesszőből font korbáccsal megcsapkodják a lányokat, hogy egészségesek, szépek legyenek. A korbácsolás Gyor-Sopron megyében a legényavatással kapcsolódik össze. A legények végiglátogatják a lányos házakat, és szép, régies dallamú ének kíséretében korbácsolják a háznépet. A lányok szalagot kötnek a korbácsra, az édesanyák pedig elore becsomagolt húsdarabokat adnak át a csoportnak. A legények ezután visszatérnek a kocsmába, s a szabadban felállított tűzhelyen megfőzik az összegyűjtött húst. Ezt fogyasztják el a közös vacsorán, ahol a legények avatása történik. Ezen az ünnepségen csak férfiak vehetnek részt.

     

     

     

    Az avatás maga hosszú beszéd kíséretében történik, amely összekapcsolja a betlehemi gyermekgyilkosság történetét a legényavatás tényével. A beszéd végén a keresztapák leöntik a legényt egy pohár borral, utána kiadós ivás következik, majd az újdonsült legényeket elviszik látogatóba egy-egy lányos házhoz. A kislányok és az édesanyák elnéző mosollyal segítik át a kótyagos legényeket a nehéz viziten, s ezzel be is zárul életüknek ez az ünnepélyes fordulója.

     

     

     

    December 31. Szilveszter napja

     

     

     

    Szent Szilveszter pápa (314-335) ünnepe. A szilveszteri és újévi a szokások és hiedelmek célja az, hogy biztosítsa a következő esztendőre az állatállomány szaporaságát és a termés bőségét, valamint az emberek egészségét, szerencséjét. Régen is elbúcsúztatták az óeszendőt, s közben számos praktikával, varázslattal igyekeztek kifürkészni a jövendőt. Különösen az eladó lányok voltak kíváncsiak sorsukra, arra, hogy férjhez mennek-e, vagy továbbra is pártában kénytelenek tölteni napjaikat.

     

    Szilveszter estéjén a falu apraja nagyja hálaadó istentiszteletre megy, éjfélkor pedig minden templomban harangszóval búcsúztatják az óesztendőt és köszöntik az újat. A fiatalok báloznak, vidám multságokkal várják az újesztendőt.
    Újév reggelén a férfiak köszönteni járnak a rokonokhoz, barátokhoz. Asszonyok ekkor nem lépnek ki a házból, mert január 1-jén asszonnyal találkozni szerencsétlen esztendőt jelent.