• Magamról

    "Szülőföldem, Szalonta,
                 Nem szült engem szalonba':
        Azért vágyom naponta
              Kunyhóba és vadonba."  

     (Arany János)

     

     

     

     

       

     

      1955 április 4-én születtem Nagyszalontán.

     Szülővárosom mindig is a szívem csücske marad, bár egyre kevesebbet járok "haza". 

    Az oldalon megpróbálom bemutatni ezt a partiumi kisvárost,

    hátha te is - kedves látogató - kedvet kapsz a megismeréséhez és

    ha még nem jártál ott, szánsz rá néhány órát, hogy körül nézz.

     

     

     

     

     

    http://ekladata.com/AEkeDjQ2joiCpTMB2iHCivKLor8/Nagyszalonta-Honvagy.wmv-1.flv 

     

     

    Nagyszalonta

     

    Nagyszalonta - látkép a múltból

     

     Az 1332. és 1335. évi pápai tizedjegyzékekben már szerepel a település.

    A XVI. századig a Toldi család tulajdona volt. 1556-tól az erdélyi fejedelemséghez tartozott.

    1598-ban a Várad alól visszavonuló töröksereg kiirtotta lakosságát.

    Nyolc éven át kihalt romhalmaz volt, majd 300 köleséri hajdú telepedett le,

    akik Toldi Györgytől 1625-ben meg isvásárolták a területet, 1000 tallérért.

    A hajdúk Szalonta várát 1620-ba kezdték építeni. Ennek őrtornya volt az úgynevezett Csonka-torony.

    I.Rákóczi György segítségével a várat 1636-ban befejezték.

    A török újabb támadásakor a vár nagy része romba dőlt, a lakosság elmenekült.

    Újabb 43 évig lakatlanná vált a vidék és csak 1695 után kezdett újra benépesülni.

    A XVIII. században kb. 200 magyar nemesi család lakott itt. 

      

    Esti fényben a Csonka torony és az Arany "palota"...

     A Csonka torony és az Arany "palota" nappal

     

     

    Nagyszalonta a Partium Kapuja, ha Erdélyben jársz látogass el oda!

    Nagyszalonta híres város ott született Arany János, Zilahi Lajos, Sinka István, Kulin György

    (és még sokan mások)!

    a múzeum 

     

    Itt született:

    1320-ban Toldi Miklós bihari birtokos nemes
    1755. december 21-én Földi János orvos, költő
    1815. május 8-án Lovassy László jogász, az országgyűlési ifjak egyik vezetője;
    1817. március 2-án Arany János költő;
    1927. március 26.-án Balla Ernő műfordító, irodalomkutató;
    1841. augusztus 9-én Arany Juliska, Arany János fiatalon elhunyt leánya sírján a magyar irodalomegyik legszebb sírverse olvasható.
    1844-ben Arany László költő, író, műfordító;
    1844. február 22-én Kornya Mihály, a magyar baptizmus atyja;
    1886. augusztus 2-án Kovács Béla magyar-latin szakos pedagógus, magyar költő, magyar irodalomtörténész.
    1889. szeptember 7-én Kiss Ferenc Kossuth díjas orvosprofesszor, a Szentágothai-Kiss Anatómiai Atlasz egyik szerzője, a budapesti Anatómiai Intézet Igazgatója (1935–1961 között)
    1891-ben Zilahy Lajos író;
    1897-ben Sinka István költő;
    1905-ben Kulin György csillagász.
    1911-ben Kovács Kálmán matematikus;
    1923-ban Gábor Ferenc költő;
    1927-ben Kiss István Kossuth-díjas szobrász, Arany János nagyszalontai bronzszobrának alkotója (1991)
    1934. december 23-án Kósa Ferenc magyar nyelvész
    1952. május 10-én Kovács Sándor tanár, ifjúsági író
    1954. július 5-én Kósa-Kiss Attila meteorológus és csillagász.

     

     

    Arany múzeum a Csonka toronyban - látkép

     

    Arany János - Szülőföldemhez


    Én kis hazám a nagy hazában,
    Szalonta, vedd ez énekem!
    - - - - - - - - - - - - - - -
    Te a meleg szív vagy nekem!
    (1865 körül) 


     

     

    Nagyszalonta leghíresebb szülötte Arany János (1817-1882), a magyar irodalom - Petőfi Sándor mellett - legkiemelkedőbb és legismertebb alakja. Az Arany-emlékmúzeum a Csonka-toronyban, a hajdani vár egyetlen maradványában van. Szobra a torony bejárata felett látható. Az Arany-emlékeket a szalontai református gimnázium egyik szobájában őrizték, amíg 1899. augusztus 20-án fia, Arany László kezdeményezésére meg nem nyitották a múzeumot. 

     

     

     

    Ez a kisváros ilyenkor, télen is gyönyörű. Ennek bizonyítására íme néhány fénykép:

    Arany János szobra a hóban

    A békás kút 

    A Csonka torony és az Aranypalota, ahogy a téli parkból látszik

    A Kossuth szobor is "hóbundát" kapott

    A református templom télen

     

    A minap olvasgattam az interneten és véletlenül akadtam rá egy Bordás László füzetre,

    melyet unokája Dr. Oláh-Gál Róbert és dédunokája Oláh-Gál Gyopár tettek közzé.

    Ezen a síremléken olvasható a magyar irodalom legszebb sírverse

    Midőn a roncsolt anyagon
    Diadalmas lelked megállt;
    S megnézve bátran a halált,
    Hittel, reménnyel gazdagon
    Indult nem földi utakon:
    Egy lőn, közös, szent vigaszunk:
    A LÉLEK ÉL: találkozunk!

                                                                              (Arany János)

     

    Akik nekem a legjobban hiányoznak... 

    Kicsit morbidnak tűnhet, de szívesen olvasgattam a régi temetőkről, ha téged is érdekel itt elolvashatod.

     

     

     

     

    Szülővárosom is Ünnepi díszbe öltözött