• Szüret

     

    Mi az a szüret?
    A szeptember végétől novemberig tartó időszak legfontosabb gazdasági, s egyben társadalmi eseménye a szüret. A parasztgazdaságokban, a szőlőkben végzett más társadalmi munkákkal szemben ez társas cselekmény volt, ezért is kapcsolódott hozzá a nap végén ünneplés, táncos mulatság. Még ma is olyan eseménynek számít, amelyen rokonok, barátok, családtagok összejönnek, s a közös munka mellett szórakoznak.

     

     

     

    Szőlő
    Szőlőfürtön szőlőszem,
    Mindegyiket megeszem.
    Így szólnak a madarak:
    Nekünk semmi se marad?

     

    Mikor kezdődött?
    A szüret korábban az úgynevezett csíziós (vagy jeles napokhoz) kötődött. Egyes vidékeken a 18-19.században határozott időpontot adott meg rá a városi, vagy községi tanács, vagy a hegyközségi elöljáróság. Az időpont meghatározása azért volt fontos, mert a földesúri járandóságot, a bordézsmát így egyszerre tudták beszedni. A különböző szőlőtermő vidékeken ezek az időpontok változtak, figyelembe véve az időjárási viszonyokat és a különböző szőlőfajták érési idejét. Az Alföldön a szüretkezdő nap általában Mihály napja, szeptember 29-dike volt. Erdélyben és a Dunántúl nagyobb részén Terézia napján (október 15.), Erdélyben Gál napkor (október 16.), Borsod megyében Lukács napján (október 18.), Kőszeg vidékén Orsolya napkor (október 21.), Tokaj-Hegyalján pedig Simon-Juda napjáig (október 28.) kezdték meg a szüretet.

     

    Canzi Ágost Elek: Szüret Vác vidékén 

     

     

    GÁL SÁNDOR: Szüret

    Szőlő, szőlő, fekete,
    Mézédesre érett.
    Szaladj kövér puttonyos,
    Vidd a szerencsédet.

     


    Két üres kád a kocsin,
    Kocsi előtt két ló.
    Pince elé totyogott
    Három üres hordó.

     

    Kilenc rigó énekel,
    Száz seregély táncol.
    Fut a kövér puttonyos,
    Ma fürgébb, mint máskor.

     

    Régen...
    "A szüret a XVI. és XVII. században igazi sátoros ünnep volt, melyre még a hadviselő vitézek is hazasiettek. Városaink statutumai szerint szüret idején még a törvénykezés is szünetelt. A vidámság és a jókedv ütött tanyát ilyenkor a szőlőkoszorúzta hegyeken és szőlőskertekben. Hogy imitt-amott verekedés és egyéb efféle csetepaté is folyt, mondanunk sem kell. Az ilyesmi természetes következménye a huzamosabb borivásnak. A régi szüreti rendszabások szerint az ilyen verekedő s káromkodó atyafiakat menten lekapcsolták s furatossal jól megverték. Akik nagyobb vétket követtek el, azokra nagyobb büntetés is járt." - írja Takács Sándor.

     

    Takáts Gyula: Szüreti vers

    Szüretelnek, énekelnek,
    Láttál-e már ennél szebbet?
    Dió, rigó, mogyoró,
    Musttal teli kiskancsó.
    Sose láttam szebbet!
    Akkora fürt, alig bírom,
    Egy fürtből lesz akó borom.

    Dió, rigó, mogyoró,
    Csak úgy nevet a kancsó.
    Az sem látott ilyet.
    Az öregnek aszú bor jár,
    A gyereknek must csordogál.
    Dió, rigó, mogyoró,
    Szüretelni, jaj, de jó!
    Igyunk erre egyet!!!

    A munka
    A szüret általában zajkeltéssel indult, pisztolydurrogtatással, vagy riogatással. Ezt követően indulhatott a munka. A szedők (lányok, asszonyok) görbe késsel, kacorral (szőlőmetsző kés), vagy metszőollóval vágták le a fürt nyelét. Gyűjtőedénybe tették a fürtöket. Ez vidékenként változott. Lehetett vödör, kézi puttony, sajtár, szedőkosár stb. Amikor az edény megtelt, a szedő kiáltott a puttonyosnak, aki a hátára vette - a régen fa, ma már inkább alumínium - edényt, puttonyt, begyűjtötte a szőlőt, s vitte a présházhoz. Préselés előtt összezúzták a szemeket, régen taposva, manapság darálóval. Ezután kezdődhetett a borkészítés.

     

    Szokások
    A szürethez, mint általában minden betakarító tevékenységhez, termékenységrítus (olyan szokás-cselekedet, amely elősegíti a több termést) is tartozik. Göcsejben élt például az a szokás, hogy amikor befejezték a szedést, akkor lemetszették a szőlővesszőket, s mindegyik tőke tövére egy-egy szőlőszemet tettek, hogy következő évben jó legyen a termés. A szőlőtermesztéssel kapcsolatos szokások nagy része azonban nem konkrétan a szürethez, sokkal inkább a szőlő gondozásához kapcsolódott.

     

     

    Az ünnep régen
    Szüretkor megélénkült a szőlőhegy. A munkavégzés alatt is jellemző volt - közösségi munka lévén - a tréfálkozás, az éneklés, a hangoskodás. Utána azonban valódi ünneppé alakult a nap. A szüretelők a végzésnapon a hegyről levonulva szüreti koszorút vittek a vállukon. Ez a koszorú fém, vagy favázra aggatott szőlőfürtökből állt, amelyet búzával, vagy szalagokkal, esetleg borosüveggel díszítettek. A feudalizmus idején a menet ilyenkor a földesúr házához vonult köszönteni. Itt a dolgozók verses rigmusokat mondtak, melyekben szót ejtettek a gazda fukarságáról, vagy jószívűségéről is. A földesúr ezután megvendégelte munkásait, s este általában táncos mulatságot is tartott.

    A szüreti felvonulás

    A szüret befejezését nem csak a feudális időkben ünnepelték meg. Szüreti felvonulás és bál sok városban még ma is van. A szerepköröket (bíró, bíróné, csőszlányok, csőszlegények, kisbíró, táncmesterek) ma is beöltözött szereplők alakítják. A menet fontos szereplője volt a múlt században a borkirály, vagy bálkirály. Ő, illetve a családja volt felelős az esti mulatság rendezéséért. A menet érdekessége az úgynevezett baksus figurája, ami egy botra, vagy hordóra ültetett, piros ruhás férfibábu volt. Alakja Bacchusszal, a görög mitológia boristenével ( másik nevén Dionüszosz) hozható kapcsolatba. A szüreti menet jellegzetes figurái a tolvaj és a csősz, akik veszekedésükkel szórakoztatják a közönséget, de rajtuk kívül olyan beöltözött szereplők is jelen voltak, amilyen alakoskodók (jelmezbe bújt, szerepet játszó figura) általában a farsangi felvonulásokon szerepelnek. Ilyenek például a török, a szerecsen, a vándorárus, az úrfi, a cigány, a medvetáncoltató stb. figurája.

    Tiziano Vecellio - Bacchus és Ariadne - 1522

    Bacchus, Dionüszosz
    Ez az istenség eredetileg nem görög, hanem valószínűleg keleti isten lehetett, a Bacchus név ugyanis lüdiai eredetű. Kultusza azonban már a legrégebbi görög időkben, s később az egész görög-római világban elterjedt. Ő a szőlő, a bor, a mámor istene. Zeusz tette azzá, ugyanis Dionüszosz volt, aki elhozta az első szőlővenyigét az embereknek. A történet onnan kezdődik, hogy Héra féltékeny volt Dionüszoszra, elpusztíttatta anyját, Zeusz ezért saját combjában hordta ki a magzatot. Amikor Dionüszosz megszületett, Héra további üldözései elől Zeusz parancsára Hermész a gyermeket Nüszába menekítette, s ott a völgy nimfái elrejtették őt egy szőlőtőkékkel benőtt barlangban. Itt ízlelte meg először Dionüszosz a bort, s innen vitte el az első szőlővesszőt Ikariosz athéni pásztornak. Dionüszosz kultuszát kezdetben vidám, csendes ünnepségek keretei között éltették, később azonban ezek hangos, túlfűtött, erotikus éjszakai kicsapongásokká váltak, természetesen bormámoros szereplőkkel.

    A szüreti bál
    Az iparosok, a szegények és a gazdalegények régen külön bálokat tartottak. Később, főleg a kisebb településeken egy-egy nagyobb, közös mulatságon ünnepeltek. A bálokban a szüreti menet szereplői tovább viselték tisztségeiket. A csőszlányok és csőszlegények feladata például az volt, hogy a külön erre a célra felaggatott, vagy dekorációként használt szőlőfürtöket őrizzék. A bál folyamán ugyanis a résztvevők ezekről "lopkodtak". Akit "lopáson" értek, azt "megbüntették". Bírságot kellett fizetnie. Ezt a pénzt aztán a szervezők (korábban a borkirály, vagy bálkirály) a bál rendezési költségeire fordította. Sok helyen egyébként ez a szőlőlopás-játék még az 1970-es években is a szüreti bál része volt. A szüreti mulatság általában reggelig is eltartott.

    Szüreti nóták
    A szőlő szedése közben sokat énekeltek, tréfálkoztak, hangoskodtak a szedők. A munka végeztével a hegyről lefelé menet, vagy a szüreti bálon is jellemző volt a nótaszó. A bálozók a táncok után, vagy azok szünetében daloltak. Jellegzetes szüreti nóta például:


    Szedjük a csóka dinkát,
    Azt a borbő kékkadarkát,
    Hadd teljék a puttonyom,
    Aki első végzi rendét,
    És felönti telt edényét,
    Azt ... megcsókolom.

    Kányádi Sándor: Eljött a szüret (részlet)
    Eljött a szüret.
    Itt van.
    Jó pohár mustot
    ittam.

    Lepényt is ettem,
    édest,
    igazi túrós
    bélest…

    Toth Bálint Szüret

    Aranyban a nyírfák, ezüstben a nyárfák,
    rezgő, ropogó táncuk járják.
    Míg rokolyájuk szél tépi suhogva,
    mind lekacagnak a vén Balatonra.

    Bottyán-Badacsony köpenyén könyökölve
    hallgatja: akárha az ágyú dörögne,
    pedig csak a forró táj szíve dobban,
    s tánc, szüret eltűnik mind a magosban.

    Puttony

    Szüreteléskor a puttonnyal hordták a szolot a szüretelo kádakba.

    Borveder

    Régi idok használati tárgya a must és a bor töltésére használták.

    Boros hordó

    Készülnek tölgy, akác és eperfából. Formájuk lehet kör, ovál és tojás-ovál. Fenékrész sima vagy kézi faragással díszített, állvánnyal vagy állvány nélkül, galvanizált vassal vagy melegen hengerelt acélkék színu hordó abroncsvassal ellátva.

    lopó, borlopó, lopótök,

    Hordóból borszívásra használt pincefelszerelési tárgy. A középkor óta egy tökfaj (lat. Lagenaria vulgaris) hosszú szárral nevelt, tojásdad alakú terméséből készítik: magját kivájják, szárát tüzes dróttal fúrják át. A paraszti készítésű és használatú lopóval adnak kóstolót a hordóból, szívják a bort kisebb borivó edényekbe (bokály, pohár)

    Az ősz, többek között a szüret ideje. Dalok, mesék, népszokások, babonák színes szövevénye övezi a magyar szőlőt, a magyar bort.A tizenhatodik és tizenhetedik században igazi sátoros ünnepnek számított a szüret, melyre még a hadviselő vitézek is hazasiettek. Ezekben az időkben még a bíróságok is felfüggesztették a működésüket. A szüretelés kezdete a régi tapasztalatok szerint Terézia, Orsolya vagy Simon, Júdás napjához volt kötve, vagyis a magyar szőlővidékek többségében legkorábban október második felében kezdődött a szüret. Ma már azonban ez az esemény akár egy hónappal korábban is kezdődhet. A szüret a komoly szakszerű munkának és a népi örömünnepnek a keveréke ma is. Vidámság és jókedv üt ekkor tanyát a szőlőkoszorúzta hegyekben és a szőlőskertekben.
    Hajdan szüretkor kivonult a falu apraja, nagyja a hegybe. Messzi Földről eljöttek a rokonok, barátok, hogy segítsenek a munkában és a mulatozásban egyaránt. A szőlőben dolgozók borral való kínálása a gazda szent kötelességei közé tartozott. a bor mellé persze harapni való is került, reggelire szalonna, sonka, kolbász vagy más hasonló hideg eledel járta, ebédre pedig hagyományos szüreti étkek, töltött káposzta, gulyás vagy juhhúsos kása került az asztalra. A gazdasszonyok jókora fazekakban hozták ki a friss tejföllel megöntözött töltött káposztát, amelyet csak melegíteni kellet a szőlőben, az agyaggal tapasztott tűzhelyen. A gulyást vagy a juhhúsos kását ellenben kint főzték meg bográcsban szabad tűzön. Ehhez a munkához mondanom sem kell férfiúi szakértelem szükségeltetett. A gazda aki otthon feléje sem nézett a konyhának és ősi jogon elvárta, hogy a feleség helyébe hordja az asztalhoz az eledelt, kint a szőlőben nem restellt órákon át elszöszmötölni a bogrács körül.
    A fárasztó munka kora reggeltől késő estig folyt. Napnyugta után kezdődött a mulatság. A szüretelők hazasiettek, hamar megtisztálkodtak és átöltöztek. Alkonyatkor visszatértek a szüret helyére ahol hosszú terített asztalok várták már őket. Birkapörkölt vagy marhagulyás volt ilyenkor szokásos eledel és persze a bor végtelenségig. A mulatságot tréfás versengésekkel is színesítették. Ilyen volt például a csőszjáték. A mulatság színhelyén az egyik termet szőlőskertté alakították, azaz szőlőfürtöket lógattak fel mindenfelé. A férfiak egyik fele a szőlőcsőszt, másik része a szőlőtolvajt alakította. Ha elkapták őket, bíróság alakult és mókás büntetéseket szabtak ki rájuk. Kivilágos-virradatig tartott a mulatság, folyt a bor.Talán nincs nemzeti himnusz a világon a magyaron kívül, amely azért mond köszönetet istennek, mert borral és bőséggel ellátta az országot. Kölcsey költeményében ott szerepelnek ezek a sorok is” Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél”. A szüret és az aratás mindig is nagy és fontos ünnep volt, szerencsére mindmáig megőrizte ezt az örömteli jellegét szerte az országban. Most pedig, ha nem is hagyományos szüreti eledelt készítünk a szőlő és a must meghatározó összetevője ételünknek.

    Ady Endre Szüret (részlet)


    A lombhulláskor vigaszunkra
    Eljön a víg szüret megint,
    Lesz már, ami fölmelegítsen,
    Ha kissé hűsebb szél legyint.
    A szőlőskertek vígan vannak,
    Aki most búsul, mind bohó,
    Egy jelszavunk legyen szüretkor:
    A dáridó, a dáridó.

     

    A szüret a parasztgazdaságokban kölcsönös segítséggel végzett társasmunka, a városi szőlő-monokultúrás gazdaságban általában bérmunka, a 19. század közepe előtt a földesrúi szőlőkben főként robotmunka.

    A kisebb szőlőkben a család ma is meghívott segítőkkel szüretel. A házigazda, a tulajdonos vendégül látja a szüretelőket étellel-itallal, a szőlőből, mustból kóstolót vihetnek haza. Bortermő vidékeken nagyobb szabású mulatságokat, szüreti felvonulásokat rendeztek. A 16-17. században a szüret idejére a törvénykezést is beszüntették. A 19-20. század fordulóján a szüreti felvonulásokat, akárcsak az aratásiakat, miniszteri rendelettel egységesítették és szabályozták, mintául véve a 18-19. századi uradalmi szőlőmunkások szokásait.

    A szüreti szokások a szőlőszedés utolsó napjához, a végzéshez kapcsolódtak: az uraság megkötözése; szüreti koszorú elkészítése; a koszorúvivők leöntése vízzel; az uraság köszöntése verses rigmusokkal; a legjobb szedők megajándékozása pl. kendőkkel; végzéstánc; mulatság.

    A szüret időpontja a 18-19. században valamilyen jeles naphoz kötődött. Szent Mihálytól (szeptember 29.) Simon-Júdás (október 28.) napjáig. Az Alföld több vidékén Szent Mihály napkor kezdték a szüretet. A Dunántúl nagy részén és Erdélyben Terézia (október 15.), a Balaton és Kőszeg vidékén Orsolya (október 21.), Tokaj-Hegyalján Simon-Júdás (október 28) napján.

     

     

    FAZEKAS ANNA: Szüret


    Megérett a szőlő
    Arany gerezdje,
    Puttonnyal leányok
    Mennek szüretre.


    Kopasz már a tőke,
    Csordultig a kád,
    Piros paparázson
    Sütnek szalonnát.


    Mézillatú musttal
    Teli a pohár,
    Vidám nótaszótól
    Hangos a határ.

    Szüret- XV. századi francia ábrázoláson

    A szüret a parasztgazdaságban nagyon fontos esemény. Általában a falubéli gazdák segítettek egymás szőlőjében a szüretelésnél, illetve bérmunkásokat is alkalmaztak. A házigazda a szüretelőket megvendégelte, annak befejeztével pedig szüreti bálokat is tartottak. Szokásban voltak bizonyos szüreti mulatságok is, természetesen a munkák utolsó napján az ún. végzéskor. Ilyen tréfás szokás volt az uraság megkötözése, szüreti koszorú készítése (mint aratáskor az aratókoszorú), a gazda köszöntése tréfás versekkel, a legjobb szedők megajándékozása. A szüreti felvonulásokon gyakori az ún. baksus figura (Bacchus görög boristen nevéből), egy hordón ülő bábu, kezében poharat, lopótököt tartva.

     

    Takáts Gyula: Szüreti vers


    Szüretelnek, énekelnek,
    Láttál-e már ennél szebbet?
    Dió, rigó, mogyoró,
    Musttal teli kiskancsó.
    Sose láttam szebbet!
    Akkora fürt, alig bírom,
    Egy fürtből lesz akó borom.
    Dió, rigó, mogyoró,
    Csak úgy nevet a kancsó.
    Az sem látott ilyet.
    Az öregnek aszú bor jár,
    A gyereknek must csordogál.
    Dió, rigó, mogyoró,
    Szüretelni, jaj, d jó!
    Igyunk erre egyet!!!

     

    Szabó Balázs - VÖRÖSBOR

     

    Ím egy pohár jóféle óbor,
    Végre
    Előttem a kipréselt (jó)kor
    Vére.

    A vörös nedűt véremhez
    Keverem,
    A szőlő múltját jelenemhez
    Emelem.

    Testes teste testemmel,
    Egyesül.,
    Boldog mámora lelkemmel
    Elvegyül.

    Bánatomat hangosan szívja
    Hallom,
    Mert egy régi nótára hívja
    Hangom.

     

    Rippl-Rónai József - Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett

    A BORIVÓK TÍZPARANCSOLATA


    1. Bort sose igyál éhgyomorra !
    2. Borivás előtt ne egyél édes ételeket!
    3. Ügyelj a borfajták hőmérsékletére!
    4. Bort mindig megfontoltan de lassan igyál!
    5. Apró kortyokkal élvezd a bor zamatát!
    6. A nemes borokat csak tisztán igyad!
    7. Tarts mértéket a borivásban!
    8. Jobban ízlik a bor, ha közben eszel is!
    9. Szeresd, de légy erősebb a bornál!
    10. Borivás közben gondolj arra, hogy mennyi verejtékes, nehéz munka van egy pohárnyi magyar borban!